Forrás: csajokamotoron.hu

Nem szabad vonalat húzni a normális, és eszetlen motorosok között

Milyen íveket választ? Hogyan fűzi a kanyarokat? Milyen sebességgel érkezik, és hogyan hagyja el a kanyart? Ezek azok a kérdések, amire egy tapasztalt motoros tudja a választ. És nem csak a kanyarfotókon látszik, ha valaki nem motorozik, hanem csak utazik rajta. Nem úgy kell közlekedni a közúton, hogy minden erőnkkel azon legyünk, hogy a lehető legnagyobb sebességgel, a legjobb gyorsulást érjük el, hanem minden esetben meg kell tartani egy olyan biztonsági tartalékot, amihez a legváratlanabb helyzetben is hozzá tudunk majd nyúlni. Ez lehet egy kanyar ív belsőn a szembe sávból átlógó autós, lehet egy váratlanul elénk kerülő autó, ahol az ütközés elkerüléséhez szükség lesz egy elkerülő manőverre, ezt szinte a semmiből kell megoldani pillanatok alatt. Ha hiányzik a motorkezelési képesség, vagy romlik a reakció idő, sajnos akár életek is múlhatnak rajta. Én is, és az olvasó is azt látja, hogy azokban a közúti balesetekben, amiknél motorkerékpárosok is érintettek, a legnagyobb problémát a járműkezelési képesség hiánya okozza. Régen, évtizedekkel ezelőtt az A korlátlan jogosítványt PÁV 4 ("A közúti járművezetők vagy járművezető jelöltek közlekedéspszichológiai pályaalkalmassági vizsgálatát jelenti.") vizsgához kötötték. Ez egy pszichológiai, reflex, és egyensúlyérzék teszt volt beleértve a finommotorikus biológiai képességeket is. Ma nem kell ilyen szigorú feltétleknek megfelelni, a középfokú végzettség mellett csak életkori megkötés van, és sajnos bármikor felülhetnek kezdő motorosok is olyan gépekre, amik száguldó ágyúgolyók. Időről időre kérdésként merül fel a különböző motoros csoportokban, hogy milyen kezdő gépeket ajánlanak. Sokszor már kezdésnek javasolják a 600 köbcentis motorokat, mivel a kisebbeket úgyis kinővik. Azt viszont elfelejtik, hogy a motorozás készsége tanulható, de csak egy bizonyos szintig. Ezért nem lesz mindenkiből MotoGP versenyző. Mert ahhoz már nehezen fejleszthető adottságok kellenek.

Összességében pozitív irányba javult a motorosok megítélése az utakon

Ez inkább annak köszönhető, hogy az utóbbi időben egyre többen kezdtek, és kezdenek el motorozni. Így több laikus férj, feleség, gyermek látja a motoros társadalmat hozzátartozóikon keresztül, így már jobban megértik, és terjesztik, hogy a motorozás nem ördögtől való dolog. Bizonyos időközönként persze, amikor előkerül egy tragikus haláleset, akkor az internetes közösségi tereken megérkezik a sokszáz negatív komment, ami viszont nem reprezentatív, hiszen látható, hogy mindig a buták a leghangosabbak.

Kevés a hely itthon az örömmotorozáshoz

A másik probléma, ami miatt kiélezettebnek tűnik a helyzet, mint valójában, az a kevés igazán jó motoros útvonal. Sajnos kicsi az ország, és a háromnegyede lapos. Így a motorosok nagy része koncentrálódik a Mátra, a Mecsek, és a Bakony egy-egy jobb minőségű útjára. Ebből adódik, hogy mivel ezeken a helyeken ugyanúgy megvan az autós forgalom is, így nagyobb eséllyel alakulhat ki konfrontáció. Sajnos a turisztikailag érdekelt falvak, városok is inkább afelé haladnak, hogy tiltsák, vagy korlátozzák a motorozást ezeken a helyeken, ami szintén nem jó irányba fordítja majd ezt a tendenciát.

Forrás: facebook.com/balesetmegelozes/

Nem lehet nyugattal példálózni

Ha valaki motorozott már Ausztriában, akkor tudja, hogy rém unalmas, és nagyon nehéz a közlekedés egy nagyteljesítményű paripán a sorozatos sebességkorlátozásokkal, és nagy forgalommal megtűzdelt vidéki utakon. Érdekes módon azonban még a legnagyobb sportmotorokkal közlekedők is betartják ezeket a szabályokat. Az ok nagyon egyszerű: náluk ez már berögzült magatartás. Hiszen így születtek, ebbe szocializálódnak, vagy ha nem is, az első, vagy második húsba vágó szankció után biztosan beállnak a sorba. Rém unalmas eljutni odáig, de legalább a hegyi szerpentineket élvezhetik, mert abból ott bőven van, nálunk viszont sajnos kevés az ilyen hely, és az is attól a maréknyi motorostól hangos, akik képtelenek betartani a közúti szabályokat, és a jóízlés határait, amivel nem csak maguk, hanem a többi közlekedő, és az ott élők nyugalmát is zavarják. Az, hogy az általuk okozott balesetek ekkora visszhangot keltenek, inkább az internetnek és a közösségi oldalaknak köszönhető, mert a baleseti statisztikákban valójában eltörpülnek az ilyen esetek. Csak jó nagy zajt lehet velük csapni, aztán ha az újságíró nem is rossz szándékkal írja, amit ír, az önálló életre kelt cikke majd elintézi a hiszti fokozódását.

Forrás: facebook.com/balesetmegelozes/

A versenypályán tempó van, bocsánat viszont nincs

Szinte mindenki, aki balesetmeglőzéssel kapcsolatban ír, megemlíti, hogy ne a közúton, hanem zárt pályán mutassák meg a motorosok azt, hogy mit tudnak. Na de milyen is valójában ez a zárt pálya? Teljesen mást mutat egy pályanap a monitor mögül nézve, és a valóságban. Egyrészt az emberek többségének rém unalmas, csak körbe-körbe monoton ismétlődik minden. Talán a Hungaroring és a Pannónia ring élvezhető egy darabig, mert "hosszú", de az Euroring, Kakucsring, Ser-Ring nem alkalmas nagyobb teljesítményű motorokhoz, ezek arra jók, hogy tavasszal könnyebben visszazökkenjünk a dőlésszögbe meg a fékhatásba. A Hungaroringre és a Pannónia ringre viszont nehéz feljutni, ritka alkalom egy utcai motorosnak, és a díjszabás sem a hétköznapi emberek pénztárcájához van igazítva. Másrészt, akik ezeken a nagy pályákon mennek, minden csoportban ott vannak, csak papíron léteznek a lassú, kezdő, és a haladó gyors csoportok. Így egy utcai motoros retteg, mert az amatőr versenyzőkkel együtt megy, akik nem igazán vannak tekintettel a rendszámos, utcai gumis csalinkázókra. Mert ha akarna, sem tudna velük tempót tartani, a Hungaroringen a második körben megolvadna az utcai gumija. Aztán ha ügyes a motoros, még időben megfogja, és nem dobja bele a sóderágyba a frissen polírozott motorját.

Ez a saját Ducati Monster 900-am hátsó gumija a Hring-en 7 kör után. Így néz ki egy utcán kifejezetten ajánlott, és szeretett gumi, ami nem mellesleg méregdrága. Egy ilyen jóminőségű túragumiabroncs közúton nagyon jó, de pályán elmelegszik, teljesen más a terhelés, így meg sem közelíti egy slick, de még egy sport gumi képességeit sem.

A Hungaroringen egy ilyen Ducati (pedig ezeknek az utcai motorok között kimagaslóan jó futóművük és fékjük van), minden kanyarban húzza a földön a lábtartóját, és az utcai gumi a második körben megolvad, és elkezd kicsúszni, lehetetlen vele tartani az amatőr versenyzők tempóját, akik slick-eken gyakorolnak a pályanapokon. Minden kanyarban beszúrnak féktávon, a hosszabbakban meg kívül mennek el, 3 centire tőled, mert nekik ez a természetes, de egy utcai motorosnak nagyon megterhelő. Egyszóval ez a mai magyar körülmények között nem reális alternatíva. A szervezők nem szedik külön a motorosokat, nem érné meg nekik, csődbe mennének. Ahhoz sokkal nagyobb forgalom kellene a pályákon.

Forrás: facebook.com/balesetmegelozes/

Értékes gondolatokat hallottam egy évtizedek óta nyeregben lévő motorostól, és a frappáns gondolatokon túl talán a legnagyobb tiszteletet mégis azzal érdemelte ki nálam, hogy egyszer sem hangzott el az „én lenyomtam”, „ezt is kimotoroztam már”, „rekordom van több pályán is”. Ezek azok a dolgok, amikkel nem hencegni kell, mert úgyis kiderül előbb utóbb. Az alázatossággal, és jóra neveléssel viszont megváltoztatható a környezetünk, és az utánunk következő generáció hozzáállása is. Hogy legyen még Mátra, Bükk, hogy a gyermekeink is mehessenek a Bajna-Héreg szerpentinen.