Az Európai Unióban nagyjából 250 millió autó fut, ha mindet akkumulátoros-elektromosnak szeretnénk, akkor a járművek (mondjuk) átlagosan féltonnás akkupakkja összesen 125 millió tonnát tesz ki. Honnan szedjünk össze ennyi matériát? A nyersanyagok eloszlása nagyon egyenlőtlen a világon, akárcsak az olajé. Nagy lelőhelyek Kínában és Dél-Amerikában vannak, Kína rátette kezét sok forrásra, már megkerülhetetlen hatalomnak számít. Minden akkugyártó ország, köztünk hazánk is kiszolgáltatott neki. Másrészt, hová lesz ez az óriási mennyiségű anyag, az autók kiselejtezése után? Nem kéne, hogy veszélyes hulladékként szennyezze környezetünket!

A megoldás az élettartamuk végére eljutott akkuk újrafeldolgozása, hiszen a forgalomban rengeteg mozgó nyersanyagforrás furikázik – olyan ez, mint egy mozgó bánya… Van is ilyen törekvés, most kettőről lesz szó, egy autógyárról és egy akkumulátorokat gyártó és visszaforgató cégről.

A Mercedes-Benz, tízmillió euró nagyságrendű beruházással, a dél-németországi Kuppenheimben létesít egy kísérleti, tudományos kutatást is szolgáló üzemet, hogy beszállítóktól függetlenül gyárthassa a Mercedes-EQ járműveket. A körkörös anyaggazdálkodás innovatív, földrészünkön egyedülállónak mondott technológiája mechanikus és hidrometallurgikus, visszanyerési aránya meghaladja a 96 százalékot. A folyamat első mozzanatát, az akkupakkok szétbontását még idén tervezik beindítani, és néhány hónappal később hozzáfognak a vegyészeti eljárásokhoz is. A hétezer négyzetméteres gyár energiaellátását teljes mértékben napelemekkel, illetve külső zöld-árammal oldják meg. Az invesztíció beleillik a márka fenntarthatósági „Electric Only“ stratégiájába.

Különös jelentősége van a lítium, a kobalt és a nikkel (a jövőben grafit is) visszanyerésének. Miközben komoly nehézségeket okozott a Mercedes-Benznek a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború, legalább csökkenthetik függésüket a beszállító láncoktól. Az akkumulátor-újrahasznosítás stratégiai érdek. Mivel teljesen új szakterületről van szó, a Mercedes-Benz együttműködik a német Primobius céggel és az ausztrál Neometals projektfejlesztővel. A tudományos kutatás felöleli a logisztikai rendszert, a használt anyagok kitermelését, és felhasználását új akkuk gyártására. A kísérleti üzem éves kapacitása 2500 tonna. Ebből sok-sok akkumodul készülhet teljesen elektromos hajtású új Mercedesekhez.

Másik példánk a Nothvolt AB stockholmi és észak svédországi akkumulátorfejlesztő és gyártó vállalat, egy elektromos járművek lítium-akkumulátoraira specializálódott igazi nagypályás. Ahogy a Villanyautósok cikke írja, van telephelye Lengyelországban, Németországban, Norvégiában és az Egyesült Államokban. Körülbelül háromezer dolgozójával célja 60 GWh/év gyártási kapacitást elérni, több, mint 50 milliárd dollár értékben kötöttek szerződéseket olyan autógyártókkal, mint a BMW, a Volkswagen Group, a Volvo és a Polestar. És vajon honnan szerzik be a nyersanyagot? Természetesen, részben újrahasznosítással: Norvégiában évente 12 ezer tonnányi akkupakkot dolgoznak fel, ami nagyjából 25 ezer elektromos autó akkumulátorának felel meg. Jelenleg a Northvolté Európa legnagyobb elektromos jármű akkumulátor újrahasznosító üzeme, éves kapacitása 125 ezer tonna, 2030-ra 300 ezerre növelnék, amely már 150 ezer akkupakk feldolgozását jelenti. Saját honlapjuk szerint 2030-ra termelésük felét visszaforgatott akkuk anyagából állítják majd elő. A kimustrált energiatárolók tömegének 95 százalékát nyerik ki, nagy tisztasággal.

Első lépésként kisütik az akkukat, hogy ne okozzanak bajt később, és fel is használják az elektromos energiájukat, a gyártás későbbi fázisaiban. A második lépés az akkupakkok bontása, csavarkötések oldása, lemezburkolatok felvágása és cellák szétszedése, ezekre robotokat használnak. Utána aprítják, őrlik az anyagot, aztán elkülönítik a műanyagot, a burkoló fémeket a tulajdonképpeni célanyagoktól, ezeket szétválogatják. A finom por halmazállapotú eredményt „fekete masszának” nevezik. Most jön a lényeg, a hidrometallurgiai „hydromet” fantázianevű eljárás, a vegytiszta összetevők szélválasztása. Ezeket már lehet is szállítani új akkumulátorok gyártásához.

Magyarország igyekszik az e-mobilitás akkugyártó nagyhatalmává felnőni. Ennek biztosan lesz felvevőpiaca, jövője, de ugyanakkor függővé tesz minket az importtól, amely helyzet a mai felfordult, háborús világban akár zsarolhatóvá is tehet minket, de mindenesetre függővé válhatunk a világpiaci nyersanyagáraktól. Hogy biztosabban állhassunk saját lábunkon, meg lehetne fontolni egy akkumulátor újrahasznosító üzem létesítését, alkalmasint egy e technológiában már tapasztalatokat, tudást szerzett, és referenciákat felmutatni képes partner bevonásával. Megfelelnénk egy EU-direktívának, miszerint az e-mobilitás akkumulátorait abban az országban kell visszaforgatni, ahol készültek. Ne csak egy irányban dolgozzunk, hanem valósítsuk meg e téren is a körkörös gazdaságot.