Borítókép: Csillik Róbert

Én 1980-ban születtem. Abban a korban, amikor még igen homogénnek volt mondható a hazai járműállomány. A belépő szint a Trabant volt, a csúcs (amihez akár még hozzá is lehetett férni) pedig a Lada 1600s.

Nekünk egy fehér színű ezeröcsink volt, azt is úgy sikerült megszerezni, hogy apám a KMV levetett flottájából vásárolhatott egyet. Nagyon jó kis kocsi volt, imádtuk, de mégis csak egy Lada. Én ha csak tehettem benne ültem, és álló helyzetben rángattam a kormányt, imádtam. Kering egy családi anekdota, miszerint egyszer már nagyon rég nem találtak, amikor apámnak eszébe jutott, hogy megnézze a kocsit. A tűző napon, kb. 60 fokban ültem a verdában és „vezettem.”.

A fekete fuvar

A KMV nem volt más, mint a Közlekedési és Műszaki Vállalat. Angyalföldön a Bessenyei utcában volt, többeknek „Pártgarázs” néven lehet ismerős, ma pedig a Pappas Kft. egyik telephelye. Valamikor 85-86-ban történhetett, hogy egy kisebb flotta W124-es 230E típusjelzésű Mercedes-Benz érkezett. Apám, akkoriban gépkocsivezető volt és az egyik ilyen autót ő hozta-vitte valahová. Tudta, ha a kisfia meglátja, pláne ha beleülhet egy ilyen autóba, oda lesz a gyönyörűségtől.

Kár, hogy ezen a képen nincsen álló embléma

Így hát úgy intézte, hogy legyen néhány perc a fekete fuvarra. Felszaladt a lakásba, gyorsan felöltöztetett, szólunk a szomszéd (jó barát) kisfiúnak és a ház előtt beszálltunk egy sötétkék Mercedes-be.

Talán 5 percig tarthatott az út, de ma is előttem van, hogy Csabival a hátsó ülésen, az elsőkbe kapaszkodva ámulunk és bámulunk. A Mercedes könnyedén suhant, a csillag ágaskodott az elején, motorhang, vagy az úthibák zaja alig hallatszik, és igen: mi ülünk benne.

Előtte és utána

Azelőtt (új, vagy újabb) nyugati autót csak a Gellért előtt lehetett látni, vagy Zamárdiban, a vállalati üdülések alkalmával tett sétákon. Autóskártyáról tudtuk, hogy van Audi, meg BMW, meg egy csomó menő kocsi.

Most viszont mi vagyunk ezzel az autóval és minket bámulnak. Az egész élmény ma már megmosolyogtató és helyenként szégyelni való – ugyan milyen élvezetet nyújt ha megnézik az embert – de akkor, 6 évesen olyan mélyen szántó élmény volt, hogy (látják) a mai napig is emlegetem.

(Forrás: Mercedes-Benz Cars Club (Hu) Facebook csoport - ifj. Hegyi károly fotója)

Tényleg csak néhány percig tartott, mi kiszálltunk a ház előtt, a sötétkék Merci pedig méltóságteljesen kigurult a parkolóból és eltűnt a szemünk elől. Ezután a garázsban mindig felkéredzkedtem az emeletre, hogy megnézzem a kocsikat legalább parkolás közben.

Lehet, hogy más autóval is megtörtént volna

Amikor a politikai helyzet enyhülni kezdett a 80-as évek végén, egy nagyon távoli rokonom hazalátogatott az Egyesült Államokból. Münchenig tudtak repülni, ott autót béreltek és úgy jöttek Budapestig. Egy tűzpiros Audi 80-assal. Hát igaz, ami igaz, én akkor is többet álltam a kertben a kocsi mellett, mint a rokonok lábánál. Lehet, hogy ha előbb látom meg az Audit, akkor az ég be , mert az az autó is nagyon tetszett, de az én „sorsom” akkor már elrendeltetett: Merci-fan lettem.

A megőrzött kulcstartó és a már saját autó fedélheti irodalma

A KMV-nél volt néhány Mercedes-es kiegészítő, amit a kocsik mellé küldtek. Így került apámhoz két eredeti kulcstartó és egy karóra. Ezek eredeti csomagolásukban, egy fiókban voltak, gyerekkoromban lopva nézegettem őket. Elhatároztam, hogy ha egyszer lesz Mercim, majd elkérem.

Múlnak a gyermekévek

Aztán hosszú évekig egészen más érdekelt, mint az autók. Legközelebb a pályaválasztáskor játszott szerepet a szerelem és mentem a BME Közlekedésmérnöki Karára. Aztán eljött az első autóvásárlás pillanata. Nem is mertem remélni, hogy Mercit tudok venni. És egyszer csak szembe jött. Tudnék mesélni a bőven tizenéves autó méltóságteljes fenntartásának költségeiről, de minek? Aki szerelmes, az úgysem foglalkozik ilyesmivel.

Kivesznek az érzelmek?

Az autókért való rajongás kihalni látszik. Nincsenek vágyálmok sem, mert a legmenőbb kocsik nap mint nap húznak el mellettünk, illetve bármelyik álomautóról végtelen mennyiségű videó és információ jut el hozzánk, ha akarjuk. Sőt, van mindenféle autószalon, úgyhogy testközelből is kipróbálhatjuk.

Túl a 400.000 km-en

Nincs gyermeki álmodozás, képzelgés, hogy milyen lehet. Nem tart hat évig egy modell sem, a 124-es Mercit 11 éven át gyártották. A leköszönt E-osztály (W212) mindössze 7 évig. Időnk sincsen igazán beleszeretni egy modellbe, máris jön a másik. Annyira gyorsan fejlődik a technika, hogy rajongásunk tárgyáról hamar kiderül, hogy nem érintőképernyős, nem vezet magától, nincs kamerája, stb, egyszóval korszerűtlen, jöhet a csere.

Jól van ez így?