Két hónapja élünk a koronavírus fogságában. A veszélyhelyzettel kapcsolatos kommunikáció a kézmosás fontosságával kezdődött, aztán gyorsan átváltott arra, hogy megtanítsa, hogyan is kell egyáltalán hatékonyan kezet mosni.

Ma már mindenki tudja, hogy legalább 20 másodpercig kell pucolni a kezünket, vagy akiknek rossz az időérzékük, kedvenc slágerük refrénjét is dúdolhatják, és amíg tart a dal, súrolni kell.

Az egész mozdulatsor beleégett az agyunkba, úgyhogy mindenki profi kézmosó lett. Mossuk kívül, belül, az ujjakat egyenként, a kézfejet, az ujjközöket, végül a csuklót körbe-körbe, profibban, mint Brinkmann professzor a Feketeerdő Klinikán.

És ehhez elég volt két hónap!

Valószínűleg azért, mert a vírus közvetlen veszélyt jelent az egészségünkre, tehát jól felfogott érdekünk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ne fertőződjünk meg. Valahogy azt is sikerült a propagandának elérnie, hogy mindenki megértse, a vírus nem válogat és mindenki megkaphatja.

A koronavírus járvány miatt se szeri, se száma az ezzel kapcsolatos mémeknek, egyik személyes kedvencem és a cikk ötletadója ez volt:

A közlekedésbiztonsági akciók, kampányok majdnem egyidősek a közlekedéssel, sikerességük azonban messze elmarad a víruskampányétól. Miért nem tudtuk évtizedek alatt ennyire egyértelműen és hatékonyan megértetni mindenkivel, hogy a közlekedési balesetek nagyon is hasonlítanak a vírusokhoz:

Veled is megtörténhet!

Nem kell feltétlenül minden gépkocsivezetőnek kimunkált profivá válnia, mindössze néhány egyszerű szabályt kellene betartani. Meg kell értenünk, ha ezeket nem tartjuk be, akkor az egészségünk (vagy más egészsége) kerül közvetlen veszélybe.

Mi lenne, ha például egy gyorshajtást nem harmincezer forintos csekk követne, hanem szárazköhögés, nehézlégzés, súlyosabb esetekben tüdőgyulladás? Aki pedig 220-al száguldozik a hazai autópályán, vagy a leállósávot használja, az rövid úton bekerülne az intenzív osztályra?

Pedig könnyen megtörténik, csak nem a tüdőgyulladás roncsolja az egészségünket, hanem az ütközés ereje.

Fotó: Donka Ferenc (MTI)

Az utakon nap, mint nap látok olyan szabálysértéseket, amelyek hamar életveszélyt okozhatnának, ha a másik fél sem figyel. Például tegnap, a házunk előtti kijelölt gyalogos átkelőhelyen. Egyik kezemben a két és fél éves kislányom keze, másikban a futóbringa, meg a homokozó szett. Állunk a zebra előtt a járdán és próbálok meggyőződni róla, hogy az érkező autó vajon betartja-e majd a szabályt és megáll-e?

Hát nem! Az első autó szerintem sem a gyalogos átkelőhelyet, sem minket nem vett észre, elszáguldott az orrunk előtt. A másodiknak már próbáltam integetni a homokozóvödör meglóbálásával, de semmi. A harmadik elé pedig már egyik lábamat kitettem az úttestre. Nem viccelek, a Suzuki csikorgó kerekekkel, előre bólintva vészfékezett és végül megállt. A sofőr felé tettem egy elismerő bólogatást, majd átkeltünk kislányommal a zebrán. Ha lett volna szabad kezem, talán teátrálisan meg is tapsolom.

Egyszerű szabályok

A zebrák előtt lassan kell menni. Így lesz idő körbenézni, hogy van-e átkelő gyalogos és lesz elég idő arra is, hogy lassító fékezéssel megálljunk.

Menjünk tovább távirati stílusban!

Vannak sebességhatárok. Tudjuk, mindenki ügyesebb a többi közlekedőnél, az 50-es tábla a szerényebb képességű sofőröknek van kitéve, nem nekünk, akik Alonso-t megszégyenítő reakcióidővel rendelkezünk. Legfeljebb annyival menj, amennyivel lehet!

(Állj!) Elsőbbségadás kötelező, na meg a jobbkéz-szabály – Ezeknek melyik része nem világos? Csak az ablakunkból látható egyenrangú kereszteződésben van minden hónapban egy baleset. Szinte hallom a sofőr gondolatait: „Tegnap sem jöttek!”.

Aki pedig táblára, lámpára, sorompónál nem áll meg, annak tényleg a kézmosás-kampányhoz hasonló intenzitással kellene minden platformon, Youtube-videókban, Facebook hírfolyamban, Instagamon, TV-szpotokban és ki tudja még hol, megállás nélkül nyomatni, hogy ha ezeket nem tartod be barátom, akkor meg fogsz halni az utakon, vagy megölsz valakit a magatartásoddal!

Záróvonal, kötelező haladási irány: mintha nem is sújtaná utóbbi megszegését 50.000,- Ft-os büntetés, akárhányszor ülök autóba Budapesten, mindig látok egy-egy ilyen szabálysértést.

Nem olyan nehéz!

Ha a cikk olvasása után csak egy sofőr néz a lelkébe, vezet ezután szabályosan, akkor már elértem a célom. És Te? Mikor volt utoljára, hogy „úgysincs itt senki”-alapon megfordulok a záróvonalon? Mikor mentél át nyélgázon a pirosba forduló lámpán? Mikor volt az utolsó „ide még beférek” előzésed? Mikor volt utoljára, hogy „csak ide megyek, három utcányira, úgyhogy nem kell biztonsági öv”? Vagy valami egyéb?

Most tényleg töltse meg a rendőrség a Youtube-odat ilyen kampányokkal, vagy menni fog enélkül is?