Sokáig tartottam magam

Összességében azt mondom, hogy azért van ilyen dugó, mert sokan feleslegesen használják autóikat, és egyébként is túl sok van belőlük. De amíg jó az államnak, pörög a használtpiac, az alkatrészbiznisz, és még ki tudja mi más, amit a használt autó mozgat, addig nem várhatjuk, hogy kevesebb lesz az autó. Erre kell tehát berendezkedni. Pedig okos lakhelyválasztással, tömegközlekedéssel, hasznos járműparkkal (pl. kerékpár, robogó, vagy a láb, ami mindig kéznél van) tényleg megoldható szinte minden, ami nem, az meg már sok esetben csak a komfortunkról szól. Mert megérdemeljük, mert ezért dolgozunk, és ennyi jár. Persze, csak aztán majd fizetni az adót, tisztességesen karban tartani, és gondját viselni a járműnek, - mert ezekre mind sok idő, és pénz elmegy, de eddig már kevesen jutnak el az egyenletben. Én nagyon sokáig tartottam magam ahhoz, hogy nem kell nekünk második autó. Jó helyre költöztünk, tényleg sétatávra megoldható minden a környékünkön, amire csak szükségünk lehet. Még intézmény is van a gyerekeknek, így nem kell a dugóban araszolni, ha óvodába visszük őket. És mennyivel könnyebb úgy kezdeni a napot, hogy csak a hónom alá csapom őket, és egy nagyot beszélgetve (vagy még nagyobbat nyűglődve) elsétálunk az oviba. A ráncaimnak, és az idegrendszeremnek biztosan jót tesz, hogy nem rágom a kefét a dugóban, mert az minden tanítási időszakos reggelen végig kíséri utunkat. Sokat bringával is megtesszük ezt a távot, sőt, ha valami kimarad a nagybevásárlásból, simán eltekerünk 8 kilométert a hiperig, hogy a listán minden elem ki legyen pipálva. Mozogni jó, én ezt az elvet vallom. Az autó tényleg csak akkor van elővéve, ha kirándulni, bevásárolni megyünk, vagy szállítani kell valamit. Viszont most úgy változott az élethelyzet, hogy bejöttek a különórák, foglalkozások, ahová időre kell érkezni, a tömegközlekedéssel ezt nem lehet kiszámítani, a kerékpár pedig nem alternatíva egy 10 év alatti gyerekkel a téli időszakban. Be kell tehát újítani egy városi szaladgálós kisautót, ami hetente minimum háromszor be lesz indítva. Megfordult a fejemben persze, hogy adjuk el a családit, és vegyünk egy számmal kisebbet. Viszont azzal sem lehetne parkolni a szűkre szabott helyeken. Bevallom őszintén, hogy nem szeretnék lemondani a nagy csomagtérről, ami a családi utazós autónknál megvan. Még akkor sem, ha évente csak ötször-tízszer van rá igazán szükség, de akkor viszont nagyon jó, hogy nem kell tetrisezni. A másik nagyobb gond, hogy nem tudom, mit vennék helyette, semmi kedvem nincs egy ismeretlen előéletű minimum 10 éves, és 200.000 kilométert futott használtautóval megint végig futni ugyanazokat a köröket, mire mindent megcsináltatok rajta. Így tehát a nagy marad a háznál, és a városi szaladgálós szerepre várjuk az új érkezőt.

Mennyi van rá?

Itt húzok egy meredeket, mert volt a fejemben egy elhatározás, hogy erre a sztorira nagyjából 1 millió forintot tudunk kigazdálkodni a költségvetésből, vételárral, null. revíziós szervizzel, és névre írással együtt. Miért csak ennyit? Egyrészt ennyi fér bele anyagilag, másrészt a szerepköre nagyjából annyi, hogy bármilyen szűk helyen megálljon (tehát bármikor rányissák az ajtót, rátolassanak), mindig induljon be, egyszóval egy üzembiztos, igazi „ütni-vágni” való városi mini harcos legyen. Én erre nem tudnék jóízűen elkölteni sokkal többet, mert akkor jobban fájna az értékvesztése, a parkolási sebei, és csak azt látnám benne, hogy milliókat tékozoltunk el. Végül az egymilliós is annyiban lesz, mire rendbe rakod, és állandóan költened kell majd rá. Persze jogos a felvetés, de az autóba nem kerül heti 100 kilométernél több, az évi kevesebb, mint 5000 kilométer. Tehát ha szerkezetileg, és motorikusan rendben van, akkor nem tudjuk olyan gyorsan "lelakni". Van még esetleg bármilyen kétely, vagy hitetlenkedő hozzászólás? Persze mindig. Viszont ez meg az én pénzem, és az én harcom, szóval már csak azért is megpróbálkozom vele. Ígérem, hogy arról is beszámolok, ha nem sikerült a keretben maradni, illetve az összeg sincs kőbe vésve, de ami biztos, hogy nagyságrendekkel nem szeretnék fölé menni ennek.

Vannak speciális igények?

Igen, sajnos vannak, és valójában ezek nehezítették meg a keresést. A kedvesem olyan családból származik, ahol mindenkinek automatája van hosszú évek óta. Én emiatt először furán néztem rájuk, később aztán megszoktam. Szerintük ez így kényelmes, én meg, ahogy egyre többször használtam ilyen kocsit, rá kellett jönnöm, hogy a közlekedéshez tényleg nincs jobb választás. Az viszont biztos, hogy semmi élvezet nincs benne, tehát a kéziváltós autót soha semmilyen automata nem pótolhatja számomra. Mivel anyának keresünk autót, így az ő igényeinek kell megfelelni, tehát automata autóra van szükség, ami öt ajtós, és klímás. Nagyjából ezek voltak a kikötések, a keresést pedig rám bízta. Nem mondom, hogy a legkonfliktusmentesebb volt az ezt követő időszak közöttünk, hiszen a tuti tippeket valamiért mindig megtorpedózta. Na, de ez már egy másik történet, a következő részben érkeznek a jelöltek, tartson velünk legközelebb is!