Bemutatkozás Sztálinvárosban 1952. április 4-én. Az ing fölötti két kantár a nadrágot tartja, nem volt akkoriban biztonsági öv. A kidagadó karizmok közvetlen kormányáttételre utalnak

Igazi sztárpilótáknak szerelt

Húsz évvel ezelőtt találkoztam vele egy interjú kapcsán. Már nyugdíjas volt, ráért, színesen és hosszan mesélt az életéről. Amikor elköszönni készültem, elővett a szekrényből egy plakettekkel, érmekkel teli dobozt, és rám bízta. Ma Lackner Pál kiállításán láthatók egy külön tárlóban.

Tulajdonképpen két dologra volt büszke az életében. Egyrészt autóversenyzői sikereire, másrészt pedig a kerékkiegyensúlyozó készülékére. Kezdjük az utóbbival, mert annak története rövidebb.

Kozma Ferenc mesterségére nézve autószerelő volt. A harmincas évek közepén Hartmann László Hupmobilját is javította. (Ha valaki nem tudná, Hartmann volt a múlt század egyik legsikeresebb magyar autóversenyzője, aki a korszak GP-versenyein, az akkori Forma–1-futamokon indult.) Később az Európa-szerte ismert túraversenyző, Delmár Walter bízta rá sport BMW-jének karbantartását. Ennél kevesebb indíttatással is lettek emberek versenyzők, Kozma neve hamarosan megjelent a nevezési listákon, de erről majd később.

A Hősök terén is rendeztek autó- és motorversenyeket az ötvenes-hatvanas években

Saját műhely, majd államosítás

A háború után saját autószerelő műhelyt nyitott, ám 1949-ben jött az államosítás, cégét beolvasztották az újonnan létrehozott autójavító vállalatok egyikébe. Következett egy évtized a III. Számú Autójavító Vállalatnál, ahol művezető lett, majd a visszatérés a magánszektorba. Ahogy emlékezett, 1960-ban érkezett egy szállítmány Simca Aronde Magyarországra, amelyet eredetileg Kubába szántak, de a forradalom miatt nem szállítottak ki. Több mint egy évig álltak a kocsik a marseille-i kikötő egyik betonplaccán, a diagonál gumik leeresztettek, a napon megtörtek. Amikor végre eladták a kocsikat Budapesten, a „kockára” deformálódott kerekek ütöttek-doboltak. Egy ilyen kocsi kerekeinek javítására szerkesztett Kozma Ferenc kiegyensúlyozó gépet, amelynek hamar híre ment, és egy idő után már főleg centrírozással, felnijavítással foglalkozott a budai, Liptó utcai műhelyben.

Az 1960-as városliget GP-n kétféle levegőbeömlőnyílás volt a "Kis Hármas" orrán

Motorral rajtolt

A versenyzést 1941-ben kezdte egy használt 350-es DKW motorkerékpárral, amellyel nagy szenzációt keltve, újoncként megnyerte a leventebajnokságot. A DKW nem élte túl a háborút, ő szerencsére igen, és amint újraindult a versenyélet, vett egy kompresszoros DKW-t. Saját bevallása szerint nem volt túl tehetséges motoron, a szíve mindig az autó felé húzta.

1949-ben már BMW autóval versenyez az ÉDOSZ színeiben. Utána volt némi visszaesés, mert az autóversenyzést nem találták a munkásosztályhoz méltónak, úri sportnak minősült. Szerencsére sikerült a szovjet példára hivatkozva megfúrni az beteg gondolatot, és megkezdődött az Autó-Motor című lap által erősen támogatott monoposto-építés, amely az autójavító vállalatok közötti versengésnek kinevezve legyőzött minden politikai akadályt. Egy év szünet után, 1952-ben ismét rendeztek autóversenyt, igaz, csak a motorverseny egyik futamaként. Az újrakezdésnél, Sztálinvárosban, Kozma Ferenc rajthoz állt a Kis Hármas nevű együlésessel. Talán mondani sem kell: győzött.

1962: futam a repülőtéri betonon

Versenyautóépítés

A Kis Hármast Scheller János művezetővel együtt építették, persze tucatnyi munkatárs segített még, társadalmi munkában. Nem az volt az egyetlen versenykocsi a III. Számú Autójavító Vállalatnál, Wimmer András számára épült kétliteres BMW motorral a „Nagy Hármas”, Bognár Lászlónak pedig a „Törpe Hármas”, utóbbi „visszahüvelyezett” Fiat 1100-as motorral.

Kozma Ferenc kocsijába is Fiat 1100 motor került, amelyhez módosított főtengelyt készítettek, rövid löketűvé alakítva, és két BVF-karburátort szereltek fel. Kibővítették az olajteknőt, a módosított hengerfejbe a gyárinál nagyobb szelepek kerültek, remények szerint a teljesítmény 5200 fordulatnál 45 lóerőre nőtt. Ez nem sok, de ha hozzátesszük, hogy az alváz mindössze 35 kg-ot nyomott, a karosszériát pedig alumíniumlemezből kalapálta a lemezmunkák mestere, Katricz József, elég jó súly/lóerő arány jön ki.

Százezren szurkoltak a ferihegyi repülőtéren rendezett autóversenyen

Verhetetlen

Ez a kocsi aztán közel tíz éven át szinte verhetetlen volt kategóriájában a hazai mezőnyben, Kozma Ferenccel. 1960-ban a túr abajnokságban Simcával, Wartburggal, pályán a Fiattal versenyzett – akkor már a IV. Számú Autójavító Vállalat színeiben. Utolsó bajnokságát 1962-ben nyerte. 1963-ben visszavonult a versenyzéstől, s egy ideig mint a válogatott edzője dolgozott a motorsportért.

A Kis Hármas orrán eredetileg egy vörös csillag pompázott. Jót tesz az ügyünknek – volt az indok, és Kozma Ferenc belátta, ha 1952-ben autóversenyző akar lenni, kell hozzá a csillag. De amint tehette, leszerelte. Azt mondta, akadályozza a motor hűtését.

Kozma László a sztálinvárosi futamon

Kozam László budai otthonában, 1998-ban