Mit mondd a KRESZ? Lassulj már le!

Miért érzem azt, hogy mindenki unja már, amikor szóba kerülnek a szabályok? Ja, igen, mert manapság népi sport lett a KRESZ megszegése, felülírása, annak egyéni értelmezése. Miért nem működik a jobbra tartás? Miért nem engedik át a gyalogosokat? Miért tolnak le városban 50 km/h-val az útról? Vagy autópályán 135km/h-nál a belső sávban? Manapság az a tézis a közlekedésben, hogy minél fontosabb vagy, annál jobban sietsz. Én azt gondolom, hogy ez a rossz beidegződés lehet a hátterében, hogy egyesek hajszolják a másodperceket, mintha időmérő edzést tartanának.  Pedig parányi országban élünk. Mennyit nyerhetünk Győr és Nyíregyháza között, ha 150 km/h-val repesztünk 130 helyett? 22 percet! És közben öregszünk fél évet, mert folyamatosan határon autózunk. Bárcsak egyszer mindenki kipróbálná, hogy beáll nyugis 110-re, akkor előz, ha van hely, és végül meglepődik, hogy érdemben nem veszít annyival többet időben, mint amennyit mentálisan nyerhet.

Sokan azt mondják, hogy frissíteni, változtatni kellene az elavult, évtizedekkel ezelőtti járműparka íródott KRESZ szabályokon. Biztos vagyok benne, hogy a tragikus események sora is ráébreszti végre a döntéshozókat: nincs idő a változtatás tovább halogatására! Sajnos tanulni ez a réteg már csak a szankciókból tanulhat, aminek viszont nem szabad egységesnek maradnia. Véleményem szerint a szankciókat súlyozni kellene, és a visszaesőket sokkal komolyabban büntetni.

Kik okozzák az ehhez hasonló baleseteket?

Igenis a közúti cserbenhagyásos balesetek utóéletének sokkal nagyobb hangsúlyt kellene kapnia. A büntetési tételek és a társadalmi „meghurcolás” sincs összhangban azzal, amikor valaki visszafordíthatatlan tragédiát okoz több család életében is. Sajnálom, hogy az ilyen szintű feltűnési viszketegségben szenvedő emberek eljuthatnak addig a pontig, hogy közúti veszélyeztetésükkel akár egy életet is elvehetnek. Hihetetlen, hogy családtagjaik, vagy ismeretségi körükből bárki korábban ezt nem vette volna észre, és tett volna ellene. Hiszen ennek mindig vannak előjelei.

A nagyteljesítményű autók sokkal több balesetet okoznak. Az utóbbi évtizedben meghétszereződött a nagyteljesítményű autók száma hazánkban. A több, mint négymillió élő kgfb. szerződéssel rendelkező gépjárműből csupán 2 százalék körüli a 180 kW-ot meghaladó teljesítményű jármű, mégis 2,72 százalékos volt közöttük a kárgyakoriság. Ha pedig egy ilyen autó okoz balesetet, akkor a káreset értéke is sokkal magasabb egy átlagos autóénál. Elég megnézni néhány hírösszefoglalót, és feltűnhet, hogy gyakran találkozhatunk olyan balesetekkel, amelyekben ilyen járművek érintettetek. Több nagyteljesítményű autót is teszteltem már zárt pályán, és vezettem ezeket közúton is, hiszen a több napos sajtóesemények gyakran változó helyszíneken zajlanak. Nehéz, és állandó önkontrollt igényel már egy 400 Le-s autó irányítása is, hiszen olyan erőtartalékok lakoznak benne, amik csak versenypályán, rutinos sofőrként kiautózhatók. Szóval ezekben az autókban én azt éreztem a közúton, mintha egy csőre töltött fegyvert tartanék, ami bármikor elsülhet. De ha meghúzom a ravaszt, utána nincs garancia arra, hogy a golyó nem téveszt pályát. Minden hirtelen manőver ilyen lehet egy nagy teljesítményű autó volánja mögött. Eszembe sem jutna mindezek után még tovább kísérteni a sorsot azzal, hogy a modern járműkontroll rendszert kikapcsoljam.

Hiányzik a sávos rendszer a B kategóriánál is

Motorkerékpároknál megvan az a lépcső, ami nem engedi, hogy egy alig nagykorú fiatal túl erős járművet vezethessen. Miért nincs ez meg egy 5-600 lóerős személyautónál is, ami egy felelőtlen sofőr kezében akár halálos közúti balesetet okozhat? Na, ez az, amikor nem érzem a járműkategóriák közötti igazságos mérleget. Valahogy úgy, ahogy a regisztrációs adó, vagy az eredetvizsga esetében sem. Itt kell reagálnom olvasóm hozzászólására: amikor korábbi cikkemben a visegrádi látványutas korlátozást csak a motorosokra hegyeztem ki. Ami valójában nemcsak a randalírozó kétkerekűek, hanem inikább a nyitott kipufogós, „tuningmatyi” autóvezetők miatt alakult így. De még szép, hogy könnyebb ráhúzni a lepedőt a motorosokra, ettől viszont nem szűnt meg az alapvető problémát kiváltó ok. Mivel a nagyobb zajt kibocsájtó, magukat versenyzőnek képzelő autósok továbbra is zavarják a helyiek pihenését. Tényleges munka nélkül (például zajterhelés méréssel, és büntetéssel), egy tábla kihelyezésével gondolták, hogy ki lett húzva a kellemetlenség méregfoga.

Persze, nem szeretnék pálcát törni senki felett, így nem is várom el azt, hogy versenyzői licensz kelljen egy sportkocsihoz. De legalább egy igazoltan elvégzett vezetéstechnikai tréning nagyon ajánlott lenne ebben az esetben. Korunk szuperautói annyira elválasztják a vezetőt a külvilágtól, hogy nem is feltétlenül érzi a sebességet, mert legális határokon belül szinte síri csend honol az utastérben. A szomorú valóság, hogy a fizika nem viccel, és a kijózanító felocsúdás az, amikor tehetetlenül robban a tereptárgyba az összeroncsolódott irányíthatatlan acélgalacsin. Hazánk közútjai pedig továbbra sem alkalmasak arra, hogy ne a megengedett sebességhatárokon belül közlekedjünk rajtuk. Lehet szépet mutatott ez a csúcs Merci 400 méteren egy ex. reptér aszfaltján, de kikapcsolt menetstabilizálóval, Budapest útjain emberölési kísérlet minden combos gázfröccs!

Hogy mindenki hazaérjen!

Attól a perctől kezdve, hogy az ember kerékre rakta a világot, minden örökre megváltozott. Mert a mindig gyorsabban, mindig messzebbre ősi ösztön manifesztációja megfertőzött minket. Tudom, hogy a napi frusztrációt nagyon nehéz nem a volán mögött kiadni magunkból. Mert az ott a mi kis saját világunk. De mégis meg kell próbálni más helyszínt keresni, ahol kiereszthetjük a gőzt. A stresszes közeg még így is magával ránthat minket ebbe az irányba, így érdemes apró lépésekkel, tudatosan változtatni azon az attitűdön, ami az átlag hazai autós közlekedési kultúrát jellemzi.

Végül pedig meg kell jegyeznem, hogy nem szeretném elítélni a legális keretek között, és hivatalos formában, tehát forgalmiba bejegyzett átalakításokat. Az autószeretet egy formája, amikor valaki esztétikailag szépítgeti, vagy a gyárinál jobbra szeretné építeni autóját. Kell az autós kultúra a ma, és a holnap generációjának is! De azt sem kell elfelejteni, hogy nem vagyunk egyformák, mindenki más, és más kvalitásokkal rendelkezik, illetve máshogy vezet. Sokaknak évtizedes jogosítvánnyal sem szabadna vezetniük, mert nincs meg bennük a képesség, vagy nem képesek alázattal tanulni, hogy jó vezetők legyenek. Míg mások megvárják az időt, amíg kialakul a tapasztalat, és a megfelelő helyet, ahol biztonságosan kiélhetik a sebesség utáni vágyaikat. Ők azok, akik példaképek lehetnek mások előtt, akik még mindig azt hiszik, hogy a közút alkalom lehet egy meggondolatlan gyorsulási versenyhez. Tudom, hogy a szikra nagyon hamar berobban, és fel sem fogjuk, hogy már benne vagyunk. De ne tegyük! És figyelmeztessünk mindenkit, hogy a felelőtlenség soha nem volt menő. Az alázat, és a technika tisztelete annál inkább.

Egy biztos, hogy azok családjában, akiknél hasonló haláleset történik, végleg megváltozik a hozzáállás a közúti veszélyeztetéshez, az illegális versenyzéshez, vagy bármiféle felelőtlen megnyilvánuláshoz. Azok az autósok pedig akik a tragédia óta gyorshajtásért kaptak büntetést az Árpád hídon, fejüket mélyen lehajtva nézzenek magukba!

További autós tartalmakért kövessenek minket Facebookon is! 

Fotók:Pixabay.com