A történet azzal kezdődött, hogy Cemal Gürsel elnök a Török Gyáriparosok és Üzletemberek Szövetsége ülésén felvetette egy hazai autó szükségességét.

A projekt 1961-ben indult és a „Devrim” (revolution) nevet kapta, szimbolizálva a török autóipar „forradalmát”. A teljesítésre 129 nap határidőt tűztek ki.

Emin Bozoğlu ismertette a közlekedési minisztériumtól kapott irányelvet a mérnökökkel és a vezetőkkel: A tervezett autó 1000-1100 kg tömegű ötüléses legyen. Négyütemű, négyhengeres, 50-60 LE teljesítményű motort javasoltak erőforrásként. A 30 ezer darabra tervezett Devrim autó árát a sorozatgyártás után 30 ezer lírában,  (kb. 3000 dollárban) határozták meg.

A projektben 24 mérnök és közel 200 munkás szívvel-lélekkel munkálkodott szó szerint éjjel nappal. A mérnökök a feladatot életcélnak, a méltóságért és a becsületért folytatott küzdelemnek tekintették. Hétvégén is dolgoztak napi 12 órában és a motorháztetőn aludtak.

Autók motorját az ankarai vasúti gyárban szerelték össze. Az elektromos berendezések, a differenciálművek, a kardánkeresztek és a motorcsapágyak, az üvegek és a gumiabroncsok kivételével minden jellemző és mechanikus berendezés helyben készült. A hajtómű karosszéria és a futómű tervezésénél neméppen a technika csúcsát képviselő Warsawa típusból merítettek ötleteket. A jármű karosszériájához kiválasztott modellek egyikéből 1:1 méretarányú modell készült, erre a formákra kalapálták a burkoló lemezt.

Négy prototípust hoztak létre. Az egyik modellt feketére festették, mint egy prezentációs autót, és az „Experience” nevet kapta, a krém színű három modelleket „Devrim” névre keresztelték.

A 2000 köbcentis motorok 50, 60, 70 lóerősek voltak. Az utasokat 4,5 méter hosszú, 1,8 méter széles kabin kényeztette.

A tervezés és a kivitelezés összesen 1 millió 400 ezer Török Lírát (körülbelül 150 ezer dollárt) emésztett fel és határidőre teljesült.

Az autókat vonaton szállították Ankarába. A gőzmozdonyos vontatás miatt a benzintankot leengedték, hogy a kéményből kiáramló szikrák miatt nehogy tűz keletkezzen. A autókat szállító vonat a reggeli órákban érkezett meg Ankarába.

Devrim autó prototípusait 1961-nen, október 29-én köztársaság ünnepén mutatták be nagy csinnadrattával.

Jemal Gürsel fekete autót választott. Majdnem 100 métert ment, és hirtelen megállt. Kiderült, hogy üres a tank. Gürsel beszállt egy másik autókba, amelyet korábban benzinnel töltöttek meg, és minden probléma nélkül teljesítette a ceremóniát, de ez a szerencsétlen esemény beárnyékolta a török mérnökök sikerét.

Sajnos a csúfos kudarc beárnyékolta bemutatót. A török állami döntéshozók később nem támogatták ezt a projektet. A Devrim gépkocsi története ugyan csúfosan végződött, mégis a mérnöki szorgalom, a hivatástudat mintapéldája.

A kudarc okait vizsgálva megállapították, hogy  a gyártási folyamat nem volt megfelelően dokumentálva, csak néhány műszaki rajz maradt meg a gyártási fázisból. Továbbá az autók iránt korlátozott kereslet volt Törökországban 1961-ben, továbbá egy új autómárka tömeggyártására, forgalmazására, karbantartási szolgáltatásokra és alkatrészeinek gyártására nem volt kellően felkészülve.

A Devrim autók kudarca után 1966-ban megalakult az ANADOL autóipari cég és 9 évig gyártotta az Anadol A1 típust, melynek karosszériáját angol dizájnerek  közreműködésével tervezték.

Aki Isztambulban jár ne hagyja ki a Rahmi Koç Múzeum meglátogatását, amely  20.000 négyzetméteren mutatja be a technikatörténet széles palettáját. Természetesen láthatja a Devrim egyetlen megmaradt példányát is. Érdekes, hogy a törökök is átvették a kocsi szavunkat.