A beszélgetésünk folyamán olyan lendülettel és vehemenciával beszélt a márkáról és az általa igazgatott területről, hogy bárki kétséget kizáróan azt hihetné, hogy ez az ember egészen biztosan az anyatejjel szívta magába a benzingőzt. Azonban ez egyáltalán nem volt így, sőt az autó iránti szeretete egy lassan bimbózó kapcsolatként indult, ami mondhatni szoros szimbiózisban fejlődött, majd teljesedett ki a „pohus” (Porsche Hungaria) évek alatt.

Kovács András Volkswagen haszongépjárművek márkaigazgató

Autószektor (ASZ.): Ha végig nézünk a diákéveiden: Fazekas gimnázium, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola ebben egy „ólommentes vegyület” sincsen. Sőt, a két iskolát is csak bizonyos pontokon lehet közös nevezőre hozni. Hogy lett ennek a vége valahol mégis autós terület? Ennyire szeretted az autókat?

Kovács András (K.A.): A kérdés második felére válaszolnék először. Az autó nálam nem volt egy életkori sajátosság, ha lehet így mondani. Ugyan az édesapám taxisofőr volt, így akár lehetett volna az is, de egyáltalán nem izgatott a dolog, és nem is volt ránk jellemző a ház előtti hétvégi „autószöszölés”.

Ami az iskolákat illeti, már az általános iskolában a reáltárgyak érdekeltek, ott a legjobbak között voltam, így szinte kézenfekvő volt, hogy a középiskolai irányt is efelé veszem.

ASZ.: A Fazekas után nem gondolná az ember, hogy egy Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola következik, miért váltottál irányt?

K.A: A Fazekas gimnázium egy fantasztikus hely volt tele iszonyú jó koponyákkal, de menet közben rájöttem, hogy én nem leszek sem kutató, sem matematikus. Már a gimnáziumi évek alatt is gazdasági irány felé orientálódtam, szerencsére a gimiben volt erre lehetőség. . Ez a vonal zanzásítva arról szólt, hogy lehet a közgazdaságban alkalmazni jól a matematikát. A főiskola egy további lépés volt kereskedelmi területen, ahol a marketing volt a prioritás, tehát nem a vendéglátói oldalt erőltettem. Leegyszerűsítve továbbra is a számokkal szerettem dolgozni.

ASZ: És, ez hogyan kamatozott, amikor kiléptél a nagybetűs életbe?

K.A.: A marketing irányultságnak és végzettségnek köszönhetően egy reklámügynöksénél kezdtem el  dolgozni. Először gyakornokként, majd ott maradtam főállásban. Az első munkanapomat sosem felejtem el. Reggel bementem, mondták, hogy foglaljak helyet, a mai napi feladat a Baba szappan-nak modelleket, fürdőruhás modelleket kell válogatni. Ennél jobb antrét el sem képzelhettem. Fölnéztem és széles vigyorral az arcomon azt mondtam magamban: „András, megérkeztél! Innen már csak lefelé mehetsz!”

ASZ.: A reklámügynökségi miliőből, hogy léptél át a vállalati területre?

K.A.: A marketing irányultság megvolt, utána jött egy kis katonaság, majd ezek után kerültem el a Porsche Hungariához. Bizonyos tekintetben egy változó állapotba érkeztem, hiszen ekkor kezdett cégen belül kialakulni egyfajta márkaszeparáció, és a haszonjárműves márka is ekkor kezdett önállósodni. Ami azt jelentette, hogy ez az ágazat az anyacégnél is csak 1996-ban, idehaza pedig kicsit később vált teljesen önállóvá. Egy felépülő csapat tagja voltam, amit anno Ferró Imre irányított. Az egyik legizgalmasabb és legszebb időszaka volt a pályafutásomnak.

ASZ.: Nem titkoltan mi személy szerint is működtünk már együtt bizonyos szakmai platformokon. Akkor én is azt tapasztaltam, hogy egy stabil jó csapatot tudhatsz a hátad mögött.

K.A.: Muszáj távolabbról kezdenem, hiszen a Porsche Hungarián belül a Volkswagen Haszonjárművek márka a legkisebb divízió. Ez egyfelől előny, másfelől pedig hátrány. Talán azért előny, mert nem vagyunk tű élesen a nagyító alatt, így bátrabban kísérletezhetünk kockázatosabb projektekkel is. Annyiból viszont nehezebb a helyzetünk, hogyha kitalálunk valamit, akkor ehhez az erőforrásokat is nehezebb megszerezni. Nekünk e két állapot között kell jól lavíroznunk úgy, hogy a hátrányokból minél kevesebbet, az előnyökből pedig minél többet tudjunk magunkénak. Ezt pedig csak jól motivált munkatársakkal lehet elérni. Nálunk mindenki tudja a feladatát és mindenki azért csinálja a dolgát, mert látja a célt maga előtt, nem azért, mert én ott állok mögötte ostorral.

ASZ.: Most borzasztóan banális leszek, de ha már az ostor szóba került, meg kell kérdeznem, hogy milyen vezetőnek tartod magad?

K.A.: Erre azért nehéz válaszolni, mert szerintem a legnagyobb kihívás megtalálni a motiváció-szankció egyensúlyt. Én nem vagyok híve a szankcionálásnak, ezek a módszerek rövidtávon működhetnek, de nem mutatják meg az irányt. A cél az, hogy a belső motiváció működjön, az én feladatom meg az, hogy megteremtsem azokat a körülményeket, hogy a kollégáim jó csapatban, akadálytalanul tudják a legjobbjukat nyújtani. Nem akasztok a nyakukba olyan problémát, amivel csak a nyomást növelem, de nem tudnak vele mit kezdeni.

ASZ: Ugorjunk egyet, hol tart idén a Volkswagen Haszonjárművek márka?

K.A.: Nem állunk rosszul, annak ellenére, hogy  számos pozitív gazdasági hatás ellenére szűkül a piac. Míg tavaly év végéig két-két és félszeres növekedést regisztráltunk a válság mélypontjához képest, addig idén egyelőre 10 százalékos visszaesést látunk. Másfelől úgy alakultak a modellciklusok, hogy például a régi Crafter kifutott, az újat pedig csak áprilisban kezdtük kiszállítani, így van egy átmeneti helyzet is. Tehát lehet, hogy a hóvégi számok még nem csillognak annyira, de ebben az évben – minden hátráltató körülmény ellenére -jelentős növekedést tervezünk.

ASZ.: Idén van valamilyen kiemelt modell, ami külön prioritást kap?

K.A.: Másként közelíteném meg a dolgot. A Haszonjármű márka modellkínálata fennállásának utolsó két évtizede alatt megduplázódott. Ennek a gerincét ma is a Caddy és a Transporter adja. A tervünk az, hogy idéntől harmadik pillérként az új Crafter is belépül az említett dreamteambe – már ami az értékesítési volument illeti. Ehhez nem kell túl merészen gondolkoznunk, hiszen az új Crafter iszonyúan jó autó lett. Haszongépjármű létére szinte annyit tud például vezetési asszisztenciában, mint egy felsőkategóriás személyautó és ez csak egy morzsa a repertoárjából. Ezt a palettát pedig, mint a hab a tortán egészíti ki az új Amarok modellünk a 3 literes V6-os motorral, ami minden pickupos álma.

ASZ.: Mi lenne a szakmai arc poeticád?

K.A.: Rengeteg feladat van még ennél a márkánál. Vannak elképzeléseink, amit meg kell valósítani, ahhoz, hogy még jobbak legyünk. Mindig van egy új feladat, egy új piaci helyzet, egy új nézőpont, egy új elvárás. Ezek nem csak színessé teszik a munkát, hanem megadja a mindennapi inspirációt is. Úgy érzem, hogy a legjobb helyen vagyok ahhoz, hogy mindig legyen módom valami újat letenni az asztalra.