Álláspontja szerint az a volumen, amely már valódi piaci áttörést hozna, az évi egymillió jármű ellátása lenne, ez azonban a jelenlegi technológiai és gyártási korlátok mellett még nem kivitelezhető. A szilárdtest-akkumulátorok első körben szerinte kizárólag a prémium kategóriás modellekben jelenhetnek meg, elsősorban a 250 ezer jüan (mintegy 37 ezer dollár) feletti árszegmensben. A magas gyártási költségek és a kiforratlan ipari folyamatok egyelőre nem teszik lehetővé a széles körű alkalmazást.
A piaci ellátást továbbra is a hagyományos, folyékony elektrolitos lítiumion-akkumulátorok biztosítják. A CATL 2026 májusában 33,08 GWh beépített kapacitást ért el, ami jelentős növekedés az áprilisi 29,06 GWh-hoz képest. Vagyis a meglévő technológiák továbbra is dominálják a piacot, miközben a következő generációs megoldások még fejlesztési fázisban vannak.
A szilárdtest-technológia egyik legnagyobb akadálya a szilárd anyagok közötti határfelületek problémája. A gyártás során úgynevezett meleg izosztatikus préselést alkalmaznak, akár 6000 atmoszféra nyomáson, hogy a különböző rétegeket összeilleszék. Az eltérő anyagsűrűségek azonban deformációkhoz vezetnek, ami növeli a belső ellenállást és gyorsítja a cellák degradációját. Ez a jelenség egyelőre komoly akadálya a nagy sorozatú gyártásnak.
Zeng szerint a technológiai "érettséget" jelző kilencfokozatú skálán a tisztán szilárdtest-akkumulátorok pillanatnyilag a negyedik szinten állnak, elsősorban laboratóriumi és prototípus-fejlesztési fázisban. Ezzel párhuzamosan a piacon jelenleg alkalmazott akkumulátorkémiák tovább fejlődnek. 2026 májusában a lítium-vasfoszfát (LFP) technológia 23,12 GWh-t tett ki az összes beépített kapacitásból, míg a nikkel-mangán-kobalt (NMC) alapú, úgynevezett ternáris rendszerek 9,96 GWh-val részesedtek.
Az iparági szereplők közben alternatív irányokat is keresnek, például nátriumion-akkumulátorokat fejlesztenek, amelyek hosszabb élettartamot és alacsonyabb költségeket ígérnek. Emellett egyre fontosabb szerepet kapnak a hibrid, úgynevezett kompozit megoldások, amelyek a szilárd és folyékony technológiák előnyeit igyekeznek ötvözni. A kínai Dongfeng Motor például egy oxid-polimer alapú cellát fejleszt, amelynek sorozatgyártása 2026 második felében kezdődhet. Ez az akkumulátor 350 Wh/kg energiasűrűséget ér el, és akár 1000 kilométeres hatótávolság is megtehető vele egyetlen töltéssel. A csomag tömege ráadásul mintegy 30 százalékkal kisebb a hagyományos lítiumion-megoldásokhoz képest, és a hidegtűrése is jobb.
Összességében a szilárdtest-akkumulátorok jelentik ugyan a jövőt, de az iparági realitás az, hogy tömeges megjelenésük a jövő évtized elejére tolódik. Addig a fokozatos fejlesztések, a hibrid megoldások és az alternatív kémiák együtt formálják az elektromobilitást.