Az elsőtől egészen a nyolcadik generációig kalauzol minket jelen cikksorozat, mely az egyik leghíresebb amerikai sportautó múltjába és jelenébe tekint be. Öveket becsatolni, hatalmas teljesítmény tiszteletre méltó hagyománnyal találkozik! Minden egy hideg pénteki nap délutánján kezdődött 1953-ban. A General Motors bemutatott egy újdonságot a Waldorf Astoria Hotel New Yorkban, mintegy előfutáraként a mai autószalonoknak. A reflektorfényben tündöklő Chevrolet Corvette kisebb fajta, könnyen irányítható hadihajók után kapta nevét. A cikksorozat első része ide kattintva érhető el.

A harmadik generáció - avagy a cápa évek (1968-1982)

Az 1968-as modell feltűnő formát kapott. Az alapötlet és a vonalak Bill Mitchell egyik koncepcióján nyugvottak, amely a Mako Shark II. névre hallgatott. A harmadik generációban láthattunk feltűnni egy akkoriban igen egészséges teljesítményű V8-ast. Az LT1-es jelölésű blokk az erősebbek közé tartozott a Corvette-nél, 370 lóerőt mozgosított 447,60 extra dollárért cserébe - ez a felár 1970-ben soknak számított! 

A Chevy Corvette ezen geneárciója 1970 és '73 között fénykorát élte a teljesítmény szempontjából, majd sajnálatos módon 1975-ig mindössze 165 és 205 lóerős V8-asokra szűkült a motorkínálat az olajválság és a szigorodó emissziós normák következtében. A jó hír az volt azonban, hogy ennek ellenére felfelé ívelt a gyártás a növekvő népszerűség következtében. A 25 éves különkiadású széria és az Indycar felvezető autója egyaránt különös sikert kovácsolt a Chevy-nek, s 1979-re új abszolút rekorddal 53 807-re nőtt az értékesítés. A harmadik generáció élete egy gyűjtői darabbal ért véget 1982-ben.

A negyedik generáció - avagy a nyolcvanas évek bűbája (1984-1996)

A harmadik generáció 15 éves gyártása után egy vadonatúj Corvette érkezett az utcákra 1983-ban, a kabrió három évvel később mutatkozott be. Igazi sikersztori volt születőben, hiszen a negyedik generáció széles, kagylóhéjszerű motorháztetőt, vadonatúj karosszériát és szépen megmunkált és nagyon precíz, kettős keresztlengőkaros felfüggesztést kapott, kovácsolt alumíniumból. Sorban a legkezesebb, kanyarokban az eddigi leggyorsabb modell született meg - ezt tovább fokozta még a Z51 Performance Package, amellyel 1 g-t sikerült elérni oldalgyorsulásban! A negyedik generációt választotta az Év Autójának a Motor Trend Amerikában 1984-ben.

A C3-mal ellentétben a tetőt nem csak két oldalt, hanem a T-merevítő kiszedésének köszönhetően egy az egyben ki lehetett venni - éppen úgy, mint a Porsche 911 Targák esetében. Egy évbe telt áttervezni a vázszerkezetet, hogy ne veszítsen a merevségéből a hátsó tetőt és az első szélvédőt összekötő elemet nélkülözve. A küszöbök például vaskosabbak lettek, megnehezítve a ki- és beszállást, de a munka nagyon is megérte!

Nem sokkal azután, hogy a széria megérkezett a kereskedésekbe, máris egy királymodellről kezdtek el pletykálni. Egy olyan alkotásról, amely a világ legnagyobb sportautói ellen szállna ringbe. Szélesített hátsó ívekkel, nagy gumikkal, a Lotus Cars-zal karöltve fejlesztett, a Corvette történetében először alkalmazott DOHC V8-cal vette fel a kesztyűt a csúcskivitel.

A szuperautó a ZR-1 nevet kapta. A "domb királya" igazi szupersztárként futott be. Végsebessége meghaladta a 175 mérföld/órát (282 km/h). Dave McLellan főmérnök szavaival élve: "ez is egy Corvette, csak még inkább az". A feltüzelt média Genfben találkozhatott a ZR-1-gyel, amely máris az autós magazinok első lapjára került világszerte.