A Mosoly Országának autóipara korábban nem is megmosolyogtató, hanem kimondottan nevetséges plágiumokkal, illetve néhány borzongató dizájnkilengéssel hívta fel magára a figyelmet, de gyors ütemben talál magára. Olyan gyárak rukkolnak ki teljesen elfogadható, sőt kívánatos járművekkel, amelyek nevét se hallottuk soha – és persze mindjárt milliós nagyságrendben termelnek. Egyre magabiztosabban jelennek meg exportpiacokon, és nem túl távolinak tűnik az idő, amikor a jól bevezetett autógyártók kénytelenek lesznek ugyanúgy komolyan venni őket, mint anno a japánokat, koreaiakat. Érdemes odafigyelni rájuk, és éppen ezt tesszük most, a Magyarországra kísérleti léggömbként érkezett DFSK Glory 580 kapcsán.

Megjelenése rendben van, modern hatású, és bőséges helyet sejtet 2780 milliméteres tengelytájával. Nem csalódunk, elöl és a második sorban lapajok sem panaszkodhatnak, de a csomagtartó padlójából kihajtható két ülésen szintén elfér két felnőtt. Ők a jobb oldalról juthatnak be és ki. Az utastér és a csomagtartó arányát az aszimmetrikusan osztott második sori ülés több fokozatban állítható támlájával lehet változtatni. Minden korrektül, húzó gurtnikkal működik, lötyögést, bizonytalan működést nem tapasztaltam. Az üléskárpit, a divatnak megfelelően fekete bőr, ami persze izzasztó, de ennek hatását enyhíti a hátul külön szabályozható klíma.

A poggyásztér hossza 390-1960 milliméter, térfogata 375-2215 liter – ami ide nem pakolható be, azt nyugodtan otthon lehet hagyni. A padló alatt van két rekesz, a KRESZ-tartozékoknak és például hóláncnak, alulról pedig teljes méretű pótkerék van befüggesztve. Rakodóhelyekből sincs hiány, külön rekesz várja a napszemüveget és az okostelefont, amely nem tölthető drót nélkül, de USB-csatlakozóról igen, és ki is vetíti képernyőjét a nagy középső monitorra.

Ezzel elérkeztünk a vezetőhelyhez. Ajtónyitás és zárás a kilincs gombjának megnyomásával, elég, ha csak zsebünkben van a kulcs, a távvezérlőt kézbe venni csak akkor kell, ha rögtön, még kívülről, le akarjuk engedni vagy felhúznánk az ablakokat. A motorindításhoz sem kell kulcs, START/STOP gomb intézi. Az említett színes, tízcolos érintőképernyő kellően nagy ugyan, és sok minden kezelését teszi lehetővé, de lehetne magasabban is. A navigátor jól működött, ismeri Magyarországot, a rádió hangja és az állomások váltogathatósága megfelelő. A bőrkormányról kényelmesen érhetők el a szokásos funkciók. Van egy kis panel a tetőkárpit elején is, az üveg tolótetőhöz. Szóval eddig semmi „kínai” jellemvonást nem vettem észre.

A hajtómű másfél literes, benzines, 145 lóerős turbómotorból és folyamatosan változó áttételű CVT váltóműből áll, amelyet a választókar oldalsó síkjában előre-hátra mozgatva hat fokozatot lehet manuálisan kapcsolni. Ezt csak kipróbáltam, aztán békén hagytam, mert figyelmesen, élénken dolgozik. Erőteljes gyorsításokkor, például előzés közben, állandó marad a motor fordulatszáma, hogy egyfolytában a nyomatékmaximumnál legyen. Lehet is jól megindulni a Gloryval, annál is inkább, mert az ügyesen hangolt futómű megtalálja a középutat a túlzott lágyság és keménykedés között. Csak a középállásba kissé túl erősen visszatérő, és ezzel az egyenesben vagy nyújtott kanyarban szükséges finom iránykorrekciókat nehezítő elektromos szervokormány adott okot enyhe kritikára – de találkoztam ilyennel rátartibb márkák autóiban is.

A megszokott vezetőtámogató rendszerek arzenálja sem hiányzik, sőt van gumiabroncs nyomásfigyelő berendezés is. A manőverezést tolatókamera segíti.

Összességében tehát egy minden normális használati-, biztonsági- és komfortigényt kielégítő, de a tulajdonosi büszkeséget, új jövevényként, presztízzsel nem legyezgető kocsi a GFSK Glory 580. Forgalmazásának beindítását novemberre tervezi az importőr. Hétszemélyes autót kap a vevő, hétéves garanciával, és kétszer hét extrával – nagycsaládos kedvezményt igénybe véve, ötmillió alatt. El tudom képzelni, hogy lesz, aki ezt megvásárolva rázendít John Brown balladájának refrénjére: Glory glory hallelujah!