A sorozat első fejezetében – ha lehet ilyet írni – kicsit az érzelmi oldalról ágyaztunk meg a koncepcióautók megszületésének. A mérnöki fantáziák azonban egyáltalán nem csak az elképzelések szabad szárnyalásának formába öntéséről szól. Sokkal inkább egy szonár, ami a piaci visszajelzések alapján térképezi fel az igényeket. Ezek később kisebb-nagyobb mértékben pedig megjelennek majd a sorozatgyártásban is.

Persze a tanulmányoknak van egy másik vetülete is, ami nem szól másról, mint műszaki erődemonstrációról, ami jelzésértékkel demonstrálja egy-egy gyártó pillanatnyi fejlesztések soha el nem készített táblázatának hierarchiájában. Nos, ez az alábbi két tanulmány is szólhat egy kicsit erről.

Az Audi az ezredforduló ősszén mutatta be a Párizsi Autószalon látogatóinak különleges terepjáró-tanulmányát. A Steppenwolf névre keresztelt koncepció egy sportos, háromajtós, négyüléses összkerekes masinát takart, amely első ránézésre akár egy 4x4-es TT sportkocsinak is megfelelt volna. A nagyméretű kerekek, kerékívek, fényszórók, hűtűmaszk és tetővonal mind a hazánkban készülő sportkocsit idézték.

A rokonság a platform tekintetében adott volt, hiszen az A3 és TT alapjaira épült a tanulmány, amely csupán 4,21 m hosszú, viszont 1,83 m széles és 1,46 m magas. Érdekességként említhető a külső visszapillantó tükrökbe épített ködfényszóró-páros és a nyitható tető. A 19 colos, hatküllős kerekekre 225/50 R19-es gumiabroncsok kerültek.

A 3,2 literes, 225 lovas V6-os erőforrás került a gépháztető alá. Maximális, 320 Nm-es forgatónyomatéka széles fordulatszám-tartományban adott hatékony segítséget. Az erőforráshoz hatfokozatú sebességváltó kapcsolódik, az összkerékhajtás az Auditól jól ismert quattro rendszer.

A sorozatgyártású Allroad Quattroban megismert felfüggesztés alkalmazásával hasmagassága 60 mm-es úton állítható, ezzel 163-223 mm-es hasmagasság érhetõ el (összehasonlításképpen az Audi A3 hasmagassága 121 mm volt akkor). A mini 4x4-es koncepció akkor elhalt a „négykarikásoknál”, de azóta igen gazdag lett a márka kínálata.

A 2007-es Detroiti autókiállításon mutatta be a Chrysler akkor még a Daimlerrel dübörgő közös együttmükődésben a Trailhawk tanulmányt. A Grand Cherokee-n alapuló autó legkülönlegesebb eleme, a targatető kialakítása volt.

A Chrysler tervezői sikeresen aknázták ki a Jeep összetéveszthetetlen márkaarculatában rejlő lehetőségeket. A jellegzetes, hétlyukú hűtőmaszk, a trapézforma sárvédő-ívek és a szögletes karosszéria egyértelművé tette az autó hovatartozását, még akkor is, ha arányaiban és számos részletében is eltért az addigi Jeep típusoktól. A nagy, szögletes, kifelé egyre magasabb fényszórók szokatlanul marcona ábrázatot kölcsönöztek a tanulmánynak, az alacsony ablakvonal pedig egész sportos összhatást eredményezett.

A nyitott, bár masszív tetőkeretekkel övezett csomagtér és a két kivehető, üvegezett tetőpanel zavarba ejtő megoldás a kategóriában a mai napig is. Éppen ezért nehéz is megmondani, hogy terepjáró, pick-up, vagy inkább kabrió tanulmány volt a Trailhawk, bár a Jeepnél ez már hagyomány, hiszen a Wrangler sorozatot ugyanilyen nehéz volna begyömöszölni egyetlen skatulyába. Ráadásul a 22 hüvelykes felnik és a viszonylag alacsony profilú gumiabroncsok miatt úgy tűnt, az autó inkább aszfaltra való, mint úttalan utakra.

A belső tér a bőr kárpitokkal és az űrhajóba illő kék műszerekkel is inkább való volt egy luxusautóba, mint egy masszív terepjáróba. A látványos külsőségek mögött persze kipróbált technika húzódott meg: a Trailhawk a Wrangler Unlimited masszív létraalvázára épül, az orrában viszont a Mercedes tiszta üzemű, 3 literes V6-os Bluetec dízelmotorjá állt.

Ma már a Fiat ad biztos hátteret a Chrysler konszernek és újszerű tetőmegoldásból sem vált új kategória, így a sportkocsikra jellemző targatető sem a Jeep, sem más gyártó kínálatában nem jelent meg azóta sem.