Az adatok szerint tavaly Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban az elektromos autók és plug-in hibridek több mint 50%-át vállalatok vásárolták. A kiskereskedelmi kereslet az elektromos autók iránt csekély, és nagymértékben függ attól, hogy kormányzati támogatások állnak-e rendelkezésre a vásárláshoz. Ezek a támogatások bár még velünk vannak, már folyamatban van a támogatási összegek csökkenése és a fokozatos kivezetésük.

Hosszú távon a fosszilis üzemanyagok eltűnnek a közúti közlekedésből, amit a COP28 zárónyilatkozata is megerősít. Jelenleg azonban felmerül a kérdés, hogy egy magánvásárló elköteleződik-e egy elektromos autó megvásárlása vagy lízingelése mellett, amely többletköltséget jelenthet a hagyományos belsőégésű motoros modellekhez képest, és bizonyos kellemetlenségekkel járhat az autó töltése és a hatótávolsága miatt.

Az elektromos autók gyártásához és a szükséges akkumulátorokhoz rengeteg pénzt fektettek be. A törvényhozók szabtak egy határidőt a gyártóknak, amit teljesíteniük kell, de az alkatrészeket és anyagokat beszállító ellátási láncot nem lehet azonnal beindítani. Eközben arra is szükség van, hogy több autót tudjunk eladni magasabb áron. Ez nem egy gyorsan megoldható probléma, mivel az autók, az akkumulátorok és a motorok folyamatosan fejlődnek, így sokan kivárnak. 

A megoldás része lehet a gyártók pénzügyi támogatása, de a költségeket csökkenthetnénk azzal is, ha a támogatást részben használt elektromos autók eladására és az új autók havi költségeinek csökkentésére használnánk, hosszabb lízingidőkkel, mint amilyenekhez általában szoktak. Továbbra is van túlkínálat, de ezt lehetne rövid távú előfizetési rendszerekkel kezelni, ahelyett, hogy sürgősségi módszerekkel próbálnák eladni őket. Szükség van egy olyan megközelítésre, ami az egész életciklusra kiterjed, és létrehoz egy olyan keresletet, ami közelít a befektetések megtérüléséhez szükséges mennyiségekhez, és segít folytatni a technológia fejlesztését.