Az Európai Unió szabályozása szerint 2025 január 1-jétől az eladott új autók kilométerenkénti átlagos CO2-kibocsátása nem haladhatja meg a 93,6 grammot. (Ez jóval szigorúbb határérték, mint a 115 gramm volt 2024-ben.) Azok számára, akik nem tartják be ezeket a paramétereket, a szankciók nagyon magasak: 95 euró minden gramm plusz CO2-ért, szorozva az eladott járművek számával.

Becslések szerint az ágazatra kiszabott teljes bírság meghaladhatja a 15 milliárd eurót, ami fenntarthatatlan pénzügyi terhet jelent sok cég számára, akiknek a zsebét már eleve húzza a villamosítási technológiákra való átállás hatalmas költsége.

Mindez persze a fogyasztókon csapódik le, mert az autógyártók, a megnövekedett költségeik miatt még tovább emelik az autók árát, miközben az elektromos és hibrid járművek értékesítése, amely a kibocsátáscsökkentési stratégia egyik pillére, a vártnál lassabban növekszik.

Az Európai Autógyártók Szövetsége (ACEA) többször felszólította az európai intézményeket e szabályok felülvizsgálatára. A francia kormány pedig most egyenesen azt követeli, hogy „állítsák le az autók károsanyag-kibocsátásának bírságait, mert ezzel a Teslát és a kínaiakat részesítik előnyben. Az Európai Bizottsághoz intézett levélben a miniszterek Damoklész kardjáról írnak, amely egy 3,5 millió munkavállalót foglalkoztató ágazat felett lóg. Van-e értelme ennek a bírságrendszernek? – teszik fel a kérdést. A több milliárdos szankciók kiszabása az európai autógyártókra, miközben enyhébb szabályokkal nyitják meg a kapukat a kontinentális versenytársak és mások előtt, nem stratégiának, hanem ipari öngyilkosságnak tűnik.

Az autóipar már most is milliárdokat fektet a villamosításba és a károsanyag-kibocsátás csökkentésébe. De ha alig néhány év múlva követeljük a csodát, anélkül, hogy figyelembe vennénk a piac nehézségeit és a technológiai átmenetet, azzal csak azt kockáztatjuk, hogy térdre kényszerítjük az Európa számára alapvető iparágat. És akkor ki fizeti a számlát?

Forrás: autoappassionati.it