Köszöntöm újra a kedves nézőket. Az első félidő gólokban szegény, eseményekben annál gazdagabb volt. Nemsokára kezdődik a következő 45 perc.

Második félidő

A térfélcserét követően a csapatok nem változtak. Kovács mosolya nem tűnik természetesnek, talán megdorgálta a mester az első félidős teljesítményéért az öltözőben, amin egyáltalán nem csodálkoznék. Máris kapja az első utasításokat a pálya széléről, megint az övvel van baj. Most még, ahogy látom, a telefont próbálja a tartóba illeszteni, le is marad egy kicsit a többiektől az ellenfél egyik játékosa be is vág elé. Most már hiába a gyorsítás, Kovács pozicíót veszt.

A telefont bekapcsolta, az övet nem

Jajj, ezt nem kéne, Kovács mutogatni kezd az ellenfél felé, sárgalapot reklamál, de én is úgy láttam, hogy sima besorolás volt. Ahogy látom elég volt ennyi, hogy Kovácsban felmenjen a pumpa. Össze-vissza cikázik a pályán, társai egyáltalán nem tudják olvasni játékát. Semmilyen jelet nem ad, így fordulhat elő, hogy saját csapatát akadályozza feleslegesen.

Úgy látom, most megint nem a játék jár a fejében, gondolatai valahol egészen máshol járnak. Pedig jó lenne, ha csak arra figyelne, amit csinál. Egy nap, kétszer 45 percet kell a pályán tölteni, de akkor semmi más lehet a fókuszban, mint a meccs. Kovács ismét figyelmetlen, alig veszi észre, hogy gyalogos van a pályán, pedig a bíró segítője tartja is a táblát. A csere idejére leáll a játék, a lecserélt ember lassan vánszorog le.

Végre megint szabad az út, Kovács talán úgy érzi, hogy az előbbi néhány másodperc elvesztegetett idő volt. De hiába gyorsít fel, mert a következő vonalnál megint meg kell állnia, most éppen az orvosok miatt, akik egyik sérült játékostársához sietnek éppen szirénázva.

Talán kár volt a sok felesleges kigyorsításért, a hiábavaló bosszankodásokért, mert kezdem észrevenni Kovácson a fáradság jeleit. Most újra mehetne, de csak bámészkodik, a többiek a háta mögött nem is értik miért álldogál. Kovács most a jobbszélen áll, szeretne végre indulni. Középről kap labdát, meg is van a hely, de a fáradság miatt reflexei tompábbak, így kimarad a kínálkozó lehetőség.

Sok türelemre van szükség hazafelé (is)

Kovács most arra gondol, milyen kár, hogy nincs az a nagy hőség, hiszen lehetőség van hűtő szünetre, ezt már Brazíliában is alkalmazzák. Talán nem tudja, hogy ezen a meccsek Ő bármikor megállhat néhány percre, hogy kiszellőztesse a fejét?

Szerintem már nem is szeretne nyerni, csak kiegyezne egy döntetlennel, vagyis egy eseménymentes hazafutással. És megint itt van a sorompó, ami már az első félidőben is feladta a leckét, de Kovács ereje végére ért, meg sem próbálja előzni a sort. Kivárja, amíg átér, most fordul rá az utcára. A pálya szélén valódi foci zajlik és hopp, már gurul is ki a labda! Kovácsnak már csak az utolsó másodpercben jut eszébe, hogy ha jön a labda, jön a gyerek is. Majdnem elrúgta a játékszert a sípszó után, de a végső pillanatban visszahúzta a lábát, így nem volt szabálytalanság. Ez sokba került volna!

És kedves nézőink végre vége!! Izgalmas, bár gólnélküli mérkőzésen Kovács János – Mindennapi Közlekedés: 0-0.

Ahogy elnézem alaposan kivett Kovácsból ez a mai meccs, szinte tántorog a lépcsőn az öltöző felé. Én megköszönöm a figyelmet, mindenkinek további gólnélküli döntetleneket kívánok, a szót visszaadom a stúdiónak.

Talán lenne létjogosultsága egy ilyen táblának

Elemzés

Állandó szakértőnkhöz fordulok: -Te ilyen meccsre számítottál?

„Én már az első félidőben is láttam, hogy ez nem Kovács napja lesz. Ahogyan a szünetben is elmondtam, hogy sok pontatlansággal, kihagyott, vagy rosszul felismert lehetőségekkel volt tarkított a játéka, aztán becsúszott az a szabálytalanság is, még jó, hogy nem állították ki. A második játékrész is nehezen indult, tudom a szünetben sok dolog elvonta a figyelmét, ami nagyban hozzájárult a koncentráció romlásához.

Én azt gondolom, hogy kicsit több türelemmel és odafigyeléssel jobban beosztható lett volna az ereje. A félidő vége felé a kapitány helyében én már lecseréltem volna, más is vezethet, ha a csapatkapitány már fáradt. A félidő utolsó perceiben volt még egy elég húzós szituáció, Kovács már a kapu felé tört, a keresztben elszaladó fiatal játékost azonban majdnem elsodorta, jobb lenne a jövőben ezekre a kritikus pontokra jobban odafigyelni.”

Utószó

Kedves Olvasók! Az utóbbi két cikkben, az Anyukám is érteni fogja rovatban nagy szükség volt arra a képességre, hogy az ember tudjon a sorok között olvasni. A foci-VB lázában klasszikus, mindennapi vezetéstechnikai szituációkat ültettünk át a sportközvetítések nyelvezetére, remélem minden helyzet kellőképpen felismerhető volt. A hétköznapi autózás sokunknál annyira rutinná válik, hogy megfeledkezünk arról, hogy éppen veszélyes üzemben vagyunk. A vezetés minden egyes pillanatára szenteljünk kellő figyelmet, Az autóba ne engedjük be a magánéletünk, vagy a munkahelyünk problémáit, mert ha megtörténik a baj, akkor már soha nem fogjuk megoldani őket!