Mert évtizedek óta űzök nem teljesen veszélytelen kedvteléseket – rali, hegymászás, alpesi bringázás, terepfutás, kajakozás-kenuzás –, nagyon agyamba véstem és gyakran felidézem kanadai bush-pilóták (ők visznek el tavon, hómezőn leszálló kisgépekkel távoli vadonba vagabund vadászokat, túrázókat) mondását: Vannak bátor pilóták, vannak öreg pilóták, de bátor öreg pilóták nincsenek! Miért? Mert vagy odavesztek egy merész akcióban, vagy adott elegendő időt a szerencséjük, hogy tapasztalatokat szerezve megjöjjön az eszük, leszokjanak a vagánykodásról.

Ezt a mondatot, okulásul, egy kártyára nyomtatva mellékelném minden friss jogosítványhoz, de mivel nincs rá lehetőségem, legalább e cikkben közzé teszem. Tessék elgondolkodni rajta!

Nézzük az elszomorító számadatokat! 2021-ben minálunk 14 233 személysérüléses közúti közlekedési baleset történt, ezek 15 százalékát (közel kétezret) 24 évesnél fiatalabbak okozták. A korosztályba tartozó, jogosítványt szerzett közel kétszázezer személy nemcsak balesetek okozója, de sokszor áldozata is. Közútjainkon évente 18-22 ezer ember sérül meg vagy veszíti életét, akik közül 2500-3000 fő, a sérültek 15 százaléka 24 évnél fiatalabb. Közülük évente negyven-ötvenen halnak meg. Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban is hasonlók az arányok – erre már oda kell figyelni, gyógyírt találni!

Mi lehet a fiatalok túlreprezentálásának oka balesetek előidézésében és elszenvedésében? Egyrészt természetesen az ifjabb emberekre gyakran jellemző szétszórtság, figyelemhiány, amely a fokozott kockázatvállalási hajlandósággal együtt veszedelmes gyúanyag. 18 éves egyének hivatalosan nagykorúnak számító szavazópolgárok, nem kevesen közülük már jó ideje vezetnek autót. Karakterisztikus ezen életkorban a minden helyzetet kihasználó, a „tötyögő” autósokat leküzdendő forgalmi akadálynak tekintő hozzáállás, és törekvés a kocsi képességeinek, illetve saját vezetési tudásuknak maximális kihasználására. Önmagukban nem hibák ezek, de ha nem párosulnak előrelátással, óvatossággal, beidegzett rutinnal, defenzív hozzáállással, kockázatosak lehetnek.

Ilyenek a juniorok, mióta világ a világ, és maradnak is az idők végezetéig, hiszen így hozta a törzsfejlődés: az erős, ruganyos, bátor korosztálynak kellett megküzdeni vadállatokkal, ellenséggel, de ami hagyományosan előny volt, civilizált körülmények között visszájára fordulhat.

Mostanában újabb rizikótényezők jöttek a hagyományosak mellé: az internet, a közösségi média és az okostelefon. Az ezeken felnőtt, szocializálódott ifjoncok zöme képtelen elfoglalni magát saját, épületes gondolatokkal, szinte állandóan vágyik szórakoztatásra: filmnézésre, zenehallgatásra, celebhírek olvasására – alapjoguk súlyos megsértésének érzik, ha rövid időre is le kell mondaniuk róla. És mi a társaságuk? Az internet népe. Azonnal posztolni kell, hogy most éppen autót vezetek, ellenőrizni kell, hányan lájkolták e jelentős hírt, és utánanézni, mit csinálnak éppen ők. A mai forgalomban ritkán élvezetes, vérpezsdítő vezetni, többnyire unalmas sodródás a meg-megálló autófolyammal. Ingerszegény, unalmas környezet. A csecsemőkora óta képernyőre meredő és azt böködő fiatalnak erős kísértés, hogy a műszerfalra kitett okostelefonjáról, vagy a kocsi kétarasznyi monitoráról hallgassa kedvenc zenekarát, nézze az aktuális filmeket. Nemcsak piros lámpánál állva (az is veszélyes figyelemelterelés, bizonyítják szomorú esetek), hanem akár menet közben is, félszemmel. Aztán már csak a karambol csattanására, vagy elütött ember tompa puffanására figyelnek fel… A Driving Skills programon ilyen helyzetekre is felhívják a figyelmet, és gyakoroltatnak veszélyelkerülő manővereket. Persze évente egy hétvégén a háromszáz résztvevő sem tud készségszinten begyakorolni mindent, de már az is valami, hogy felismeri hiányosságait, és talán visszavesz magabiztosságából.

Mutatok egy példát hajdan bátor, de aztán kijózanodott autóvezetőre. Kedves ismerősöm volt Erik Carlsson (1929-2015), aki motorversenyzőként kezdte Svédországban, aztán a Saab raliversenyzője lett, a legrangosabb futamok győztese. Az akkori keskeny nyomtávú, magas építésű Saabokkal kiérdemelte a „Carlsson on the roof” becenevet, mert merész stílusával gyakran borította tetejére a kocsit. Megkérdezték tőle, hogyan tudtál győzni egy kis kétütemű, háromhengeres Saabbal a Monte Carlo ralin, Porschékkel szemben? Mire ő: azok túl sokat fékeztek! Vérbeli padlógáz-őrült volt, de mikor jóval később, sajtórendezvényeken találkozgattam vele, már lecsillapodott, a biztonságos vezetés apostolává vált. Persze ettől még szédületes tempóban száguldott befagyott tavak jegén kihóekézett pályákon, engem is tanítgatott rá, csevegő stílusban, miközben „kilinccsel előre” vette a kanyarokat, és meg sem rezdült lába a padlóig nyomott gázpedálon. Bátor volt? Nem, bátorból lett, felmérhetetlenül rutinos, biztos kezű öreg pilóta.

Fiatalok, nézzetek tükörbe, vegyétek észre, hogy nem az idős Erik pillant vissza rátok! Próbáljatok leszakadni, legalább autóvezetés közben, a figyelmet elterelő külső hatásokról, összpontosítsatok a forgalomra, kerüljétek a kihegyezett szituációkat, hogy belőletek is tiszta lelkiismeretű öreg pilóta válhasson!