Vannak országokhoz köthető tragédiatípusok. Ha arról értesülünk, hogy tumultusban halálra tapostak zarándokokat, tudjuk, hogy Indiában történt. Sokszorosan túlterhelt komp süllyedt el, utasainak jó része vízbe fúlt – persze Banglades! Felborult tartálykocsiból nejlonszatyrokban hordanak benzint a környékiek, tűz üt ki, sokan odaégnek – naná, hogy Nigéria! Felrobbant egy petárda- és tűzijáték gyár? Természetesen Kína! Távoli egzotikumok, Európában nem fordulhat elő ilyesmi – legyinthetünk.

Mostanában viszont új jelenség figyelhető meg. A lítiumionakkumulátor tűzveszélyes, nemcsak akkor gyulladhat ki, ha dohányoznak mellette, vagy túl közel teszik a kályhához, hanem akár „magától” is, belső, hőfejlesztő folyamatok hatására. Mobiltelefonosok tudnak mesélni, még inkább villanyautósok, hiszen kocsijukban nem néhány grammos, hanem több mázsás akku kapott lángra, elpusztítva az egész járművet, még örülhettek, ha időben ki tudtak ugrani. Nemrég volt szó a Gondolatjelben az elektromos autókat tengerjáróiról kitiltó norvég vállalatról – ilyenekből kiindult tűzkatasztrófában pusztult el egy óriáshajója, sok száz új gépkocsival együtt. Az Egyesült Államok Fogyasztásitermék-biztonsági Bizottsága öt év alatt 25 ezer akku-tűzesetet regisztrált.

Egy e-autó tűzveszélyes, de komphajón, parkolóházban sok egymás közelében, még inkább. Mégis, hol legnagyobb a kockázat? A tömegtermelő lítiumionakkumulátor-gyárban és akkuraktárban! Tudjuk, hogy az akkutűz csak speciális felszereléssel, nehezen oltható el, és minél nagyobb a mennyiség, úgy fokozódik a kockázat. És a világ melyik szegletére jellemző leginkább ez a veszély? Természetesen a kipufogós autókat kitiltó, és e-mobilitással helyettesíteni akaró Európában, azon belül is akkugyártási nagyhatalommá váló hazánkban. Most már nem távoli egzotikumról, hanem itthoni problémáról van szó.

Eltűnődésre késztető tűzesetekben nincs hiány. Németföldön, Schorndorfban, az Akku Power GmbH gyártócsarnokában pusztított tűzvész, a kárt másfélmillió euróra becsülik. Riadalmat keltett, hogy vajon kerültek-e a szétfolyt oltóvízbe kobalt- és nikkelvegyületek, de a vizsgálat tisztázta, hogy csak jelentéktelen mértékben. A New York állami Jamaica helységnél tíz órára kellett leállítani a vasúti forgalmat, egy akkugyár tüze miatt. Illionis állam Morris városkájában egy régi papírmalomban tároltak több, mint kétszázezer lítiumion-akkut, kigyulladásuk és robbanássorozat után ezer otthont kellett kiüríteni. Egy kaliforniai akkuraktár-tüzét nyolcvanan oltották, a füst- és vízkár elhárítása hónapokig tartott. A francia Rouen városában egy lítiumakku-raktárban történt nagy robbanás, utána tűzvésszel. Hatvan tűzoltóautó és százfőnyi brigád vette fel a küzdelmet a lángokkal. Körülbelül nyolcezer lítiumakkumulátor égett, és a tűz átterjedt a szomszédos épületben tárolt hetvenezer gumiabroncsra. Próbáljuk elképzelni, hogy hány kis fogyasztású dízel-személyautó éves légszennyezését múlta felül az eget eltakaró fekete füstfelleg – én milliókra saccolom…

Mostanában, ez e-mobilitás erőszakosan siettetett elterjesztése idején, stratégiai ágazattá lett az akkugyártás. Biztos jövedelmet, munkahelyeket teremthet ott, ahol idejében ráállnak – mármint, ha nem akadozik a nyersanyag-ellátás. Hazánk erősen ráment erre az iparágra: a Napi.hu szerint a Visual Capitalist és a S&P Global Market Intelligence a lítiumionakku-gyártás világranglistájának harmadik helyére teszi hazánkat. A világ legnagyobb akkumulátorgyártója, a kínai CATL készül száz gigawattóra kapacitású gyárat létesíteni Debrecenben, 7,34 milliárd eurós befektetéssel. Vácrátóton is épül akkugyár, 2,3 milliárd forintos állami támogatással. Közben egyfolytában áll a bál a Samsung gödi üzeme körül, a település lakói kifogásolják a zajt és a környezetszennyezést. Debrecenben is magasra csaptak az indulatok. Külföldön, de hazánkban másutt sem rajonganak az emberek ilyen szomszédságért. A szombathelyi közgyűlés nem engedélyez akkumulátorgyárat telepíteni a városba, vagy környékére.

Lakossági kelletlenség, tiltakozás ide vagy oda. Németországban 2025-ig megtízszereződik az akkugyárak száma, és sok egyéb állam is szeletet akar a tortából. Ezáltal saját lábára állhat földrészünk egy stratégiai ágazatban, munkahelyek jönnek létre, ugyanakkor új kiszolgáltatottság keletkezik, a nyersanyagszállítók felé. Akárcsak az olaj, a lítium és egyéb összetevők sem egyenletesen oszlanak el a bolygónkon, és akár politikai szempontok is érvényesülhetnek kereskedelmében, vagy annak korlátozásában (lásd szankciók) – volt már erről szó a Gondolatjelben.

Szóval nem egyszerű, sőt nagyon összetett feladat biztosítani a távlati célként kitűzött e-átállást ellátni akkumulátorral. Ráadásul a gyártókapacitás növelésével fokozódik a környezetszennyezés, óriási a vízfogyasztás, és új veszélyként bejön az üzemek, raktárak tűzveszélyessége, nehezen olthatósága. Bízzunk benne, hogy külföldi óvatlanságok tanulságait leszűrve, biztonságosabb technológiát, épületeket, hatásos oltóberendezéseket választanak minálunk, hogy ne e-tűzijátékokkal kerüljünk fel a jellegzetes katasztrófákat produkáló országok listájára.