Nem csak a vezetés alatt kell összpontosítani, hanem pár pillanattal előbb. Nem jó, ha úgy lőjünk ki a garázsból, parkolóhelyről, mint egy autóversenyző. Gondoljuk át, hogy hová megyünk, nehogy a kocsi „elvigyen minket”, egy jól bejáratott útvonalra… A reggeli közben hangulaton, netán a munkahelyi problémákon őrlődünk, ezeket nem szabad átvinni a gépjárműre. 

Feleségem kezdő autós volt, mindig megtervezze az útját, hol váltson sávot, nagyon ráhangolódott a vezetésre. Egyszer megtréfáltam: mikor beült a gyerekkel a Trabantba, becsatolta a két biztonsági övet. Láthatóan magába zárkózott. A kocsi merőlegesen állt a járdához, még nem indította a be a motort, ekkor elkezdtem tolni a Trabantot – elindul a kocsi, még nem is járt a motor – nagyon megijedt. Ez a tréfa gonosz és ostoba volt. Kizökkentettem az asszonyt a koncertrálásból. Szerencse volt, hogy lett belőle baleset.

Feleségem rendszeresen kísért engem autóval, 40-110 kilométeres terepfutásokra, és az Alpok magas hágóin jártam bringával. Tökéletesen működött ez a rendszer. Gyakran találkoztunk, italt és kaját kaptam. Egyszer felfedeztem egy 2000-nél magasabb hágót, a Col de la Croix de Fer Colt (2067 m), Észak-Olaszországban. Természetesen elmentünk oda is. Magunkkal vittünk egy hölgybarátot. Az út nagyon keskeny volt, feleségem félt tőle, egyedül is megmásztam volna, rábeszéltem, hogy jöjjön a legmagasabb pontig. Ő ment előre, hogy ha elakad, segíthessek. 

Utána indultam, nagyot néztem, azt látva, hogy a Nissan Vanette az oldalán fekszik, csúnyán összetörve. Egy normális házaspárnál, ilyenkor a feleség azt mondja volna: Sajnálom, a hogy összetörtem a kocsit. Nálunk ez így hangzott: Sajnálom, hogy elrontattam a bringatúrádat. Kiderült, mi történt: feleségem bevett egy nagyon szűk hajtűkanyart, utána belebotlott a jobb oldali kerekével egy alacsony kőoszlopba, ettől leborult az alsó útra, tetején landolt a kocsi. A két nőnek egy hajszála sem görbült, mert mindketten becsatolták a biztonsági övet. Én felmentem a hágóra, az olaszok kihívták az autómentőt. A teherautó a főúttól hátramenetben ment fel, mert a baleset helyén nem tudott volna megfordulni. A helybeliek segítettek a kocsit a négy kerekére állítani. Azt mondták, hogy a kocsi csak pénz, fő dolog, egy személy sem sérült meg. Ami pénzt illette, nem a mi autónk volt, csak tartós bérletű, a biztosító hazaszállította a roncsot, minket egy jó barát vitt haza. Pár nap múlva új kocsit kaptunk a Nissan képviselettől. 

Felségem nem roggyant meg lelkileg, hanem megedződött. Pár hét múlva egy sporttárssal az Alpokat kereszteztük bringával, Innsbrucktól a Garda-tóig, keskeny magashegyi ösvényeken, hómezőkön. Feleségem vállalta a túrát, mindig előre ment, felhívott, hogy milyen faluban, milyen szállóban foglalt helyet. 

Azért írtam meg a két hibámat, hogy kedves Olvasó tanuljon ezektől. Nagyon fontos ráhangolódni a vezetésre, de van ennél nehezebb feladat: ilyen férjre hangolni…