Mi az a követési távolság?

Hagyjunk helyet magunk előtt. Hogy mennyit? Annyit, amennyit jónak (biztonságosnak) érzünk. Miért? Azért, hogy ha az előttünk haladó váratlanul fékez, akkor legyen helyünk lelassulni, és lereagálni a váratlan forgalmi szituációt. Létezik egy ökölszabály, ami általában két másodpercet szokott jelölni, ez ugyanis egy átlagos sofőr reakcióideje, és ki tudjuk számolni, hogy ezalatt hány métert halad az autó, autópályán 70, országúton pedig kicsivel kevesebb mint 50 métert. Így érdemes kalkulálni. Két fontos idevonatkozó rész van a KRESZ-ben, az egyik, hogy szabályozza a követési távolságot, méghozzá úgy, hogy az előttünk haladótól biztonságosan meg tudjunk állni. A másik pedig, hogy a teherautók, és autóbuszok, vagy járműszerelvények olyan követési távolságot tarthatnak, hogy egy előzést megkezdő személygépkocsi biztonságosan besorolhasson eléjük.

Mi a követési távolság a valóságban?

Elszomorító a helyzet, amiért "tollat" is ragadtam. Két nagyon intenzív negatív élményem volt az utakon az utóbbi időben, ami a követési távolság be nem tartása miatt születhetett. Az egyik egy autópályás haladásom során ért, amikor torlódtak a járművek előttem, és úgy ítéltem meg, hogy bármikor állóra kell majd fékeznem, ezért nagyobb követési távolságot hagytam, ami természetesen nem tetszett a mögöttem jövő sietős autóstársnak, ő jobbról megelőzve bevágott elém, és rátapadt az előtte haladóra. Így kell ezt, mert haladni kell, és a haladás még a biztonságos követési távolság megtartásától is fontosabb. A másik történet egy hegyi úton történt, ahol nyugodtan lehetett menni tempósan addig, amíg egy nagyon óvatos autós fel nem tartott mindenkit az 50-60 km/h-ás haladásával. Mikor megérkeztem a hosszú vonat végéhez, és nem álltam szorosan az előttem haladó hátsó lökhárítójába, hanem korrekt követési távolságot tartottam. Hiszen tudtam, hogy még 50 km/h-ról lelassítani, elkerülő manővert végrehajtani is izzasztó lehet, ha nem hagyok helyet. Ez az elgondolás viszont nem tetszett a mögöttem jövőnek, mert adandó alkalommal azonnal megelőzött, és védte azt a bizonyos lökhárítót hátulról, mert úgy érezte, hogy én ebben nem vagyok elég alapos. De miközben ő megelőzött még a mögötte haladó is így tett, akinek már alig sikerült biztonságosan befejeznie a manővert, mert nekem is, és a szembe jövőnek is fékeznie, korrigálnia kellett. Hétvége volt, jó idő, el nem tudom képzelni mi indokolhatta ezt a féktelen hajszát. Talán az, hogy nem álltam be a "szorosan kövessük egymást" sorba. Lehet, hogy ők azt gondolták, hogy akkor én nem is akarok haladni? Sajnos tőlük nem tudtam megkérdezni, de olvasóm elmondhatja véleményét erről a szituációról közösségi oldalunkon.

Mire jó a követési távolság?

Inkább leírom, hiszen azt látom, hogy nagyon sok autósnál nem tiszta még a kép ezzel kapcsolatban. Jó hír, hogy az új KRESZ tervezetben már nem egyedi elbírálás alá, mindenki számára máshogy értelmezhető fogalomként szerepel a követési távolság. A biztonságos követési távolság a nemzetközi gyakorlat szerinti két másodperces szabályhoz idomulna. Ez az a távolság amennyit tartani kell az előttünk haladótól ahhoz, hogy vészfékezése esetén is biztonságosan meg tudjunk állni. Kiszámolni egyszerű, hiszen elég egy tereptárgyat kiválasztani az út szélén, és megnézni, hogy az előttünk haladóhoz képest meddig tudunk elszámolni, míg mi is elérjük azt. Ha legalább két másodpercet, akkor nagy valószínűség szerint biztonságosan le tudjuk majd lassítani az autónkat akkor is, ha ezt nagyon gyorsan kell megtennünk. Tehát a biztonságos közlekedés alapja a magunk előtt fenntartott elegendő hely, és sokaknak bármennyire is elszomorító, de nincs olyan, amikor az egyéni érdekek (sietség vagy stressz) ezt felülírhatják.

Majdnem dobogós baleseti ok

Évek óta a negyedik leggyakoribb baleseti ok útjainkon a nem megfelelő követési távolságból, és az ezáltali ráfutásos balesetekből származik. Tehát ezekben a statisztikákban is látható, hogy változtatni kellene azon, hogy mennyire tapadunk rá az előttünk haladóra, megnézzük-e a két másodperces, vagy más néven póznaszabályt, és tisztában vagyunk-e a saját, és járművünk képességeivel. Mert a fékbe taposásig még a lamentálással is elmennek az értékes másodpercek, arról nem is beszélve, hogy a vészfékezésről is a legtöbb sofőr csak a filmekből tud valamit felidézni, mert élesben nem kellett még kipróbálnia. Sok idő szükséges ahhoz, hogy a jó sofőr pontosan felmérje mekkora helyet kell hagynia maga előtt ahhoz, hogy szükség esetén biztonságosan meg tudjon állni. A megfelelő követési távolság kiszámolásához pedig a sebességgel is kalkulálni kell, hiszen nem mindegy, hogy autópályán, vagy országúton haladunk. Egy viszont biztos, hogy nagyon zavaró, amikor valaki ezt félre érti, és ezért előz. Mint más közlekedési szituációban, itt is jól látszik, hogy sokak szemében csak az számít, hogy haladhasson, és nem figyeli a körülményeket, amik miatt az előtte közlekedő sem kezd beláthatatlan következményekkel járó manőverekbe. Azért bízom benne, hogy minden ilyen cikk megírásával javulhat a helyzet az utakon, és egyszer megélhetjük majd azt, amikor többen ülnek „nyitott szemmel” másokra is figyelve az autójukba.