Az IFA W50L 60. évfordulója alkalmából háromnapos „ifás” ünnepet tartottak a németországi Germa városában, ahol összegyűltek a legendás teherautó büszke tulajdonosai és üzemeltetői, felvonultatva tucatnyi, különféle karosszéria-kiegészítőkkel felszerelt IFA-t a jelenlévők nagy örömére és csodálatára.  

Az Industrieverbandes Fahrzeugbau (IFA) autógyártó szövetséghez tartozó ludwigsfeldi - korábban NDK-hoz tartozott - gyár 1965 nyarán kezdte meg az IFA W50L teherautó sorozatgyártását, amely az autós történelembe egyszerűen IFA-ként vonult be. Ez volt a keleti blokk, vagyis a KGST hivatalos középkategóriás teherautója. Miután az NDK-ra testálták a jármű gyártását, a Csepel gyár háttérbe szorult, veszített jelentőségéből.

 Az első jármű június 1-jén gördült le a gyártósorról, de a történelmi igazsághoz tartozik, hogy a prototípust már három évvel korábban, 1962 júliusában készítették el, egy másik járműipari üzemben, a werdau-i Ernst Grube gyárban.

A teherautó akár öt tonnát is szállíthatott, s ezt az adatot a modellindexben is feltüntették, méghozzá mázsában, nem pedig tonnában, vagyis az 50 a teherbírásra utal.  A W betű pedig a gyártás eredeti helyszínére, Werdaura. A motor felett elhelyezkedő kabin egyedi kialakítású volt, s abban az időben megfelelt modern, német konszolidált ízlésnek, amire büszke volt minden sofőr, aki ülhetett a volánja mögött.

Az ikonikus keletnémet teherautót eleinte 110 lóerős dízelmotorral szerelték fel, ami mai szemmel megmosolyogtató teljesítmény, de anno tekintélyt parancsoló adat volt egy közepes teherautó esetében. 1967-ben helyezték el az IFA kebelén a MAN közvetlen befecskendezésű motort, 6,56 literes megnövelt űrtartalommal és 125 lóerős teljesítménnyel. Hátsó és összkerékhajtásos kivitelben is gyártották, laprugós, teleszkópos lengéscsillapítókkal, hidraulikus rásegítést kapott a kormánymű. A teherautó 5,3 méter hosszú, 2,5 méter széles volt, tengelytávja 3,2 méter, a magassága pedig a felépítménytől függően változott.

Az IFA W50L járműcsalád legnagyobb előnye a moduláris alváza volt. Közel harminc fajta felépítmény létezett hozzá,  ami az akkori időkben elképesztő tarkaságot jelentett, de mai szemmel nézve is páratlan volt a többfunkcionalitása.

Voltak platós teherautók, billenőplatósok, amelyeket három irányban lehetett üríteni, univerzális furgonok,  nyerges vontatók, tűzoltó, autódarús és tartályos felépítmények, vagy éppen buszok és köztisztasági változatok. Lakóautóként és mozgó fogorvosi rendelőként is alkalmazták, és ne feledkezzünk meg arról, hogy katonai teherautóként is szolgált a hadseregek kötelékében. Meglehetősen ritka változatok is voltak, például háromsoros kabinnal is gyártották. Az ilyen járműveket több műszakban dolgozó brigádok, valamint tűzoltók szállítására szánták.

Az IFA W50L a szocialista blokk egyik legismertebb és legelterjedtebb haszongépjárműve volt, a világ negyven országába exportálták, a legnagyobb felvevőpiac természetesen a határtalan Szovjetunió volt. A gyártás első húsz évében 430 ezer darabot gyártottak belőle, és 1990-re legalább 572 ezer autó gördült le a gyártósorról. Az IFA lett a KGST „munkahőse”, ünnepelt és nélkülözhetetlen sztárja, amely emléke kitörölhetetlenül megmaradt a keleti teherautóipar történelmében.