Te hogy bírod a felettébb tehetséges és udvarias járművezetőket a környezetedben? Nálam a Bartók rádió szól lassan egy éve, de még mindig nem sikerült átütő hatást hoznia… Nem is fog tudni.

Árulkodó mérőszámok. Egy ország gazdaságának teljesítményét jól szemlélteti például, hogy mennyien használnak autót a napi közlekedéshez. Nos, az autóipar és több más terület hazai fellendülése révén az elmúlt évekhez képest érezhetően nagyobb a forgalom például Budapesten és a hozzá kapcsolódó elővárosi szakaszokon csúcsidőben. A gépkocsik és/vagy az azokat használni hajlandók száma megnőtt, a vezetők tehetsége és kulturálatlansága azonban mit sem változott.

Mert tankolni, azt többet tankolunk, esetleg jobb ruhákat vásárolunk, de pihenni azt annyira nem szoktunk, így aztán az autózásban rengeteg feszültség jön elő sofőr-sofőr között, tükrözve a társadalom vagy az egyének siralmas idegállapotát és fáradtságát. 

Második rész. És akkor máris csattant a Ford C-Max egy szép GLE Merci hátuljában. Egy szerencsétlen, piroson "még éppen átférő" miatt hirtelen megtorpant a kanyarodó sor. Zöld jelzés ide vagy oda, a sor elsője hirtelen fékezésre kényszerült, kellemetlenséget okozva ezzel a mögötte haladóknak. Nem arról híresek a budapesti kanyarodó sávos zöldek, hogy olyan hosszúak lennének, hogy ne kelljen csipkedni magát az embernek ahhoz, hogy átérjen rajtuk. 

Az előző cikkben felvetett bunyós jelenetet olvasva vajon mit vár az ember? Ütünk vagy futunk? Minő kellemetlen egy sofőrnek, különösen egy huszonévesnek, amikor nem elég, hogy összetöri a családi egyterűt, de egy prémium autóba csapódik. Elegáns és higgadt üzletember vagy egy tetkós dealer pattan majd ki kitölteni a papírokat vagy lendíteni az 52-es kart?

Szerencse a balszerencsében: egy kedves üzletember szállt ki a Merciből. Gyorsan odasietett az autó hátuljához, hogy felmérje a károkat a szemével, majd ugyan nem boldogan, de higgadtan és megértően mesélte a fiatalembernek, hogy bizony ő vele is előfordult ilyesmi ennyi idősen, sőt, még később is. A csevegés közben lezajlott a papírmunka. Nem volt kérdés, hogy ki hibázott. Egy szivar is előkerült, s egy füstkarikákkal színesített gyors telefont követően egy éjfekete BMW szedán tűnt fel, hogy üzletemberünk folytathassa útját. Ilyen is van!

Noha a történet végül jobban sült el az első cikkben említetteknél, továbbra is a negatív érzelem mentesség az üzenete a kétrészes cikksorozatnak. Máig rendkívül rosszak a baleseti és halálozási statisztikáink az utakról. Pedig vannak kampányaink, szigorít a rendőrség is, de valahogy mégis minden napra jutott egy halott a múlt héten az utakról. 

Gépjárművezetőként úgy tudunk felülkerekedni a komoly problémán, hogyha előzékenyek vagyunk. Türelemmel vezetünk és partnerként tekintünk a többi autósra, biciklisre és gyalogosra, akiket szintén hazavárnak. 

Nem toljuk le a másikat a belső sávban (szakítva a hagyományokkal, miszerint a fehér céges Octaviánál nincs gyorsabb) vagy éppen nem büntető fékezgetünk, nem előzünk jobbról, lassítunk a nehezen belátható zebrák előtt, nem mobilozunk és a megfelelő sebességgel haladunk. Így emberi életek óvhatók meg, és anyagi kár sem keletkezik. 

Korábban már leírtam, ha idegeskedünk, puffogunk vagy a biztosítóval a kárfelmérést végezzük, a legnagyobb árat fizetjük érte: az időnket és az energiánkat. Ezeket tartalékoljuk másra, különben hamar idegbajt kaphatunk az utakon. Vezess Te is negatív érzelem mentesen!