Az első nagy leállás után, tavaly tavasszal, amikor kiszabadultak a járgányok és a tulajdonosaik a home office fogságából, az utakon szinte eltűnt a tolerancia. Mintha vezetni is elfelejtettek volna a jogosítvánnyal rendelkezők. A szociális kapcsolatok hiánya, a személyes találkozások online térbe kerülése sokkolóan hatott, és talán a felgyűlt feszültség levezetésére is alkalmasnak bizonyult az autó.

A nyár javított valamit a helyzeten, de a november 4-én életbe lépett járványügyi szigorítások újabb fejezetet nyitottak a küzdelmes hétköznapokban. Több ágazatban az otthoni munka ismételt életbe léptetése miatt ugyan kevesebben használják az autót napi rendszerességgel. Ezzel szemben a fertőzés elkerülése érdekében és az országos ingyenes parkolásnak köszönhetően valószínűsíthető, hogy sokan választják a négykerekű eszközt bármilyen elintézendő feladat kivitelezéséhez.

A járványhelyzet ellenére, összességében 2020-ban a legfrissebb KSH adatok alapján a Véda-kapukon áthaladó forgalom csak 6 százalékkal csökkent, míg a halálos balesetek száma, igen jelentősen, 20 százalékkal lett alacsonyabb 2019-hez képest. Négyszázhatvanan vesztették életüket tavaly közlekedési balesetben az ország útjain, 142-vel kevesebben, mint egy évvel korábban. A közlekedésbiztonság portál szakírója szerint az ’50-es évek óta nem volt soha 500 alatt az egy évben közúti balesetben elhunytak száma, pedig akkoriban még csak 136 ezer gépjármű futott a hazai utakon (ma több mint 4,5 millió). Ráadásul, a jelenlegi közlekedési infrastruktúra állapota sem hasonlítható össze a 70 évvel ezelőttivel. Ezt az eredményt, nagy valószínűséggel, a járványhelyzet hatására óvatosabban közlekedők és a rendőrségi intézkedések együttesen érték el. 2018 óta ugyanis folyamatosan szigorodtak a közúti ellenőrzések, és a rendőrség pofátlanítási akciója is sokakat visszatart például a lebukástól, a pénzbüntetéstől, vagy egyszerűen a szabálytalankodástól.

A statisztika nem minden, az élet az utakon zajlik valójában. Fura szerzet az ember… Sokszor elég egy aprócska változás is, hogy módosítsunk a szokásainkon. Máskor pedig konkrétan egy fejbevágás sem elegendő, csak azért is ugyanúgy csináljuk tovább a hülyeségünket. A vírushelyzet – valljuk be őszintén – egyszerre mindkettőt produkálta. A közlekedésben pedig több tényező is azt mutatja, hogy pozitív irányú változás alakulgat, talán emiatt is. A járvány kezdete óta eltelt idő alatt lassú, de folyamatos javulás tapasztalható az utakon. Még ha csekély mértékben is, de csökken a türelmetlen sofőrök száma. Akiknek muszáj vezetniük, azok a legkülönfélébb közlekedési helyzetekben nagyobb toleranciát mutatnak a többi szereplő iránt. Legyen az gyalogos, kerékpáros, vagy járművezető. A volán mögött ülők a gyalogátkelőhelyeknél sokkal gyakrabban és egyértelműbben átengedik a várakozókat, de az előzésben, a sávváltásban és az előzékenységben is érzékelhető némi pozitív „közútmorál-változás”. Valószínűleg azokban a helyzetekben, ahol mi magunk is képesek vagyunk befolyásolni az életet, legalább ott igyekszünk megelőzni a bajt. A vírus okozta bizonytalanság, a lehetőség, hogy a betegség utolér minket, és ki tudja milyen hatással lesz ránk, óvatosságot eredményez az utakon is. VÉGRE, szerencsére?

Hiú ábránd lenne azonban azt gondolnunk, hogy mindenki így reagál erre a helyzetre. Véleményem szerint azok, akik eddig is önmagukat tartották a legfontosabbnak, vadul dudáltak, előztek, szabálytalankodtak, most sem engednek ebből a stílusból. Egészen addig, amíg egy „finom” kis baleset, vagy a vírus bármilyen szövődménye meg nem állítja őket. Bárcsak, enélkül is képesek lennének toleránsabbak lenni!

Bármilyen nehéz is lett az elmúlt egy évben az életünk, ha van mit élnünk, és van kivel, vagy kiért, akkor most a legfontosabb, hogy az úton haladva, a kormánnyal a kezünkben legyünk végre türelmesebbek. Korlátlanul…

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!