Az új jégkorszakkal már nem kellett várni a platós teherautón érkező jégtáblákra, mert a XX. század második felében egyre több háztartásban megjelent az elektromos hűtőszekrény, amiben biztonságosan lehetett tárolni a mélyhűtött zöldséget, gyümölcsöt fagylaltot.

Egyre több üzletben kínáltak Mirelit árut, aminek szállítására hűtőjárművek. A fiatalabbak kedvéért: az 1950-es években született Mirelit márkanevet a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság MIR kezdőbetűiből és a kiváló értelemben használt elit szóból kreálták. 

Ebben a műfajban is élen járt az Ikarus Karosszéria és Járműgyár, mely Csepel D-705N típusú nyergesvontatóra csatolható dupla tengelyes hűtőpótkocsit készített. A tíz tonna teherbírású mozgó fridzsider mínusz 20 Celsius fokon szállította a mélyhűtött árut, a Frigotransport feliratú Ikarus pótkocsi nemzetközi minősítést is kapott a TÜV-München vizsgán.

A hatalmas jármű távolsági forgalomra volt alkalmas, a városi áruterítésre ennél kisebb kellett, ezért Mátyásföldön elkészítették az Ikarus 404K prototípust, mely alapul szolgált a 404-es jelzésű hűtőkocsi szériaváltozatának. A K-modellnek még minimális méretű hűtőrácsa és csak két kerek fényszórója volt, a végleges 404-esen már négy kerek lámpa került a lökhárítóba, mely fölött merész dizájnmegoldással a hűtőbordák a homlokfal teljes szélességében végig vonultak.

Voltak vele gondok, de legkevésbé külsejével, mert korát megelőző formáját Finta László, a legendás Ikarus 200-as buszok formatervezője alkotta. Nehezen indult a gyártása, mely hol Mátyásföldön, hol Székesfehérváron, aztán ismét a budapesti telephelyen történt.

A szocialista korszak más járműveihez hasonlóan, ez sem rajtolt könnyen, mert hiába álmodtak tervezői panoráma szélvédőt, karosszériához különlegesen könnyű anyagokat, a hűtőtér megfelelő szigetélést a hazai gyártótechnológia és beszállítóipar nem tudta időben kiszolgálni.

Ami adva volt: a 7,14 méter hosszú, 2,3 méter széles és 2,9 méter magas, 3,9 méteres tengelytávú (9,8 méteres fordulókörű) jármű hajtáslánc, a Csepel D-414-es négyütemű, négyhengeres, vízhűtéses dízelmotor (2300 percenkénti fordulatszám melletti 100 lóerős), mely 5+1 fokozatú mechanikus kormányváltón át hajtotta a hátsó kerekeket.

A 9,3 tonnás tömegű jármű 78 km/órás sebességre volt képes és a gyári adatok szerint országúton dízelmotorja 17 liter gázolajat fogyasztott 100 kilométerenként.

Plusz 38 fokos külső hőmérsékletnél is képes volt mínusz 20 fokos hidegen tartani a mélyhűtött áruk rakterében. Menet közben automatikus hűtőberendezésének kompresszorát négyhengeres, léghűtéses motor hajtotta, vagy parkoláskor hálózati áramról is üzemelhetett.

Az Ikarus 1963. február 14-i üzemi lapjában először így írtat a modellrő: „A kísérleti üzemben már áll a 404-as típusú hűtőkocsi váza. Akad még munka rajta bőven, így például egy-két vázidom átalakítása, illesztése, de azért már jól látható az új kocsi. Lemezelésre február vége felé kerül sor. A jármű elejét a kísérleti üzemben, a többi részét pedig a különleges gyáregységben burkolják.”

És a történelmi hűség kedvéért még két lapszemle, amit nem csak a gyáriak olvashattak.

A Magyar Nemzet 1963. május 19-én a Budapesti Nemzetközi Vásárról szóló tudósításában így szerepel az újdonság: „Az Ikarus Gyár dolgozóit dicséri a 404 típusú különleges hűtőgépkocsi, amelyben 4000 kiló hús, zöldségféle, vagy egyéb, hűtésre alkalmas áru szállítható. A hűtőaggregátot a gépkocsi motorja működteti, de 220V feszültségű árammal, hosszú kábel segítségével is lehet üzemeltetni”

Autó-Motor 1963. június 6: „Lehet, hogy tévedünk, de mi úgy tapasztaltuk, hogy páratlan sikert aratott az Ikarus 404 típusú új, modern vonalú hűtőgép jármű, amely Finta László formatervei alapján – a gyár kiváló konstruktőrgárdájának szellemes műszaki újdonságaival – sokat ígérő modellje a mátyásföldieknek”

A 404-es több nemzetközi turné keretében szerepelt Moszkva (1963. szeptember 6–11), Frankfurt, IAA (szeptember 12– 22.) Kijev (szeptember 20–24.)

1964 májusában, a Budapesti Nemzetközi Vásáron már a módosított 404-es szerepelt, 1965. február 28. és március 9. között a Lipcsei Tavaszi Vásáron is megjelent a mátyásföldi fridzsider.

1965. június 16-án indult a 404-es sorozatgyártása Székesfehérváron, az ÁMG-től átvett Ikarus üzemben, az első darab december elejére készült el, aztán minőségi problémák miatt 1966-ban a gyártás átkerült a mátyásföldi telephelyre, majd 1967-ben ismét vissza Fehérvárra.

1971-ben még szállított az Ikarus 404-es Forrás: Fortepan_252939 FŐMTERV Domonkos Ernő

A formatervező Finta László mellett csapattag volt még Árva István főkonstruktőr, Szeleczky Károly, Jámbor Ferenc, Túróczi Imre és Fekete Attila mérnök. Összesen 130 Ikarus 404-es készült a székesfehérvári és a mátyásföldi üzemben, főleg közérteket, cukrászdákat szolgált ki mélyhűtött árukkal az I. Belkereskedelmi Szállítási Vállalat, mely 1972-ben leselejtezte valamennyit.

A 404-es prototípusa is eltűnt egy 1967-es közlekedési baleset után, így egyetlen darab sem maradt belőle, a korát megelőző modell ma már csak fotókon látható.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!