Ugyanis bizonyos szolgáltatások esetében egyszerűen nem életszerű, hogy a gyártó továbbra is csak elméletben legyen jelen a vásárló „életében”. Online rendszerfrissítések, telemetriai adatok monitorozása és szükség esetén a probléma jelzése, vagy éppen egy vészhelyzet kezelése. Ezek mind olyan szolgáltatások, amiket a gyártók jobban és egyszerűbben tudnak nyújtani, mintha kiszerveznék őket a kereskedésekbe.

Mindez persze a XXI. századi vásárlói magatartásból következik.  Ahogy minden szolgáltatásnál, úgy már az autóipari szolgáltatások esetében is a „mindig elérhető” a cél. Bármilyen problémánk van, legyen az akár hajnali 1 órakor, azonnali megoldást kíván – legalábbis így érezzük. Ha belegondolunk a kereskedések munkaidejébe, ez egyszerűen megoldhatatlan, a kereskedelem pedig nem hoz akkora bevételt, hogy a gyártók lenyomhassák a kereskedők torkán: akkor innentől 0-24 rendelkezésre kell állni.

Az Ügynök-modell

Németországban a prémiumgyártók már jó ideje elhagyták a hagyományos kereskedelmi modellt, amikor is a kereskedő „nagybani” áron megvásárolja az autókat a gyártótól és ezután mint saját tulajdonát értékesíti tovább a vásárlók számára. Ehelyett az ún. „ügynök-modellt” alkalmazzák, mely során a kereskedő a gyártó képviselője, így csak lebonyolítja a tranzakciót, a szerződés a gyártó és a vásárló között jön létre, a kereskedő pedig díjazásban részesül az erőfeszítéseiért.

Az ICDP a nagy európai piacok számos kereskedőjének véleményét kikérte a számukra ideális üzleti modellről és gyakorlatilag egyetértettek abban, hogy ügynökként sokkal nagyobb biztonsággal tevékenykedhetnének. Ma egy kereskedés óriási befektetés, jelentős kockázattal, ami sokak kedvét elveszi az egésztől. Így tehát idővel várható, hogy amennyiben mindkét oldalról megvan az akarat, a hagyományos kereskedelmi modell idővel leváltásra kerülhet.

Vagyis kerülhetne, ugyanis bizonyos szempontokat figyelembe kell venni:

Kínában és az Egyesült Államokban a gyártók nem értékesíthetik termékeiket közvetlenül az ügyfelek számára, valamint Brazíliában is csak egy bizonyos limitált mennyiségig. Az autógyártók globális stratégiát követnek, két óriási piac bevonása nélkül pedig valószínűtlen, hogy leváltanák az aktuális gyakorlatot.

Az ügynök-modell azt jelentené, hogy a kockázatokat a gyártónak kell vállalni. A kereskedők nyilván támogatják, hiszen a költségek terhe nem az ő vállukat nyomná, de igen valószínűtlen, hogy a gyártók általános gyakorlatként átvállalnák a költségeket.