Az interjú 1. részét ITT olvashatja el.

A minisztériumi éve alatt az Ikarus felügyelőbizottsági elnöke is volt. Miért hagyta ott?

Mert abban a munkamódszerben én nem akartam részt venni. Ahhoz képest a Rába Horváth Edéje sokkal jobb volt, mert voltak célok, kihívások és lehetett fejlődni.

Romvári Ferenc 85 évesen is fitt, úszik, kerékpározik. Jól érzi magát. 

A hetvenes években dübörgött a magyar járműipar. Csepel Autó, Ikarus, Vagongyár. Ennyire jók voltunk, vagy a KGST-ben mindent el lehetett adni?

Sajnos az igazság az, hogy akkoriban mindent el lehetett adni. A KGST-n kívül csak a fejlődő országokban volt piaca a Csepel Autónak is, az Ikarusnak is.

Világszínvonalat nem tudtunk produkálni?

Akkoriban nem tudtunk. Nagy lecke volt a Rábának is, a többiek meg tönkre mentek. A minőségellenőrzési szemlélet nem ott volt, ahol kellett volna lennie. Sokszor előfordult, hogy a Rába-futóművek nem készültek el időre, s méregdrágán, repülővel kellett kiszállítani.

A Rába-motor történelemmé vált. 

A motorgyártás elhalt a Rábánál. A rendszerváltás környékén kiszervezték, de az is csődbe jutott.

Nézze, annyi pénz sosem volt a fejlesztésre, hogy a futóműveket is fejlesszük, meg a motorgyártást is. A motort sajnos hagyni kellett veszni. A nyugati motorgyártók azért indították el az egyre szigorúbb környezetvédelmi motorok fejlesztését, hogy a gyengébbeket megfojtsák. Amikor mi megvettük az MAN liszenszét, legalább tíz motorgyártó volt Németországban.  Most maradt kettő.

Melyik termékre a legbüszkébb a pályafutásából?

A futóműgyártás ma is sikeres.

A futóműre az lehetek, mert az egykori KGST-piacokra készülő termékből, kitartó fejlesztés eredményeként nyugaton is eladható, világszínvonalú fődarab lett. Kisajátítani persze nem akarom és nincs is jogom, de ehhez hozzá tettem valamit, hogy elindulhasson. Csak úgy, mint a katonai teherautókhoz. Voltak persze kudarcok is szép számmal. A dízelmotort például nem sikerült megmenteni. Talán büszke lehetek abban, hogy a kilencvenes években részt vettem Szentgotthárdon a Rába-GM-Opel és Szombathelyen a Rába-BPW vegyesvállalatok megalapításában. Mindkét helyen több ezer munkahely létesült. Emlékezetes számomra, az Audi vezetőivel a találkozás 1992 novemberében, ami azt a  megérzést sugallta, hogy nagy változások várhatók Győrben.

Made in Szocializmus. A Kádár-éra teherautói mosolyra fakasztanak a 21. században. Az interneten keringő felvélen valaki a vezetőülésre berakta a vörös báró, Horváth Ede fotóját. 

A rendszerváltás környékén nagyon sok rábás mérnök ott hagyta a céget, s azóta milliárdos vállalkozásokat irányítanak tulajdonosként. Ön nem gondolkodott hasonlón?

1990-ben még divat volt a kártyanaptár. 

A rendszerváltáskor hatvan éves voltam. Én eddig csak mérnökként tudtam gondolkodni, egy ilyen vállalkozás elindításához közgazdasági ismeretek is kellenek.

Hogy telnek a nyugdíjas évek?

Az elmúlt nyáron csípőcsont törésem volt, most már tudok járni bot nélkül is a kórház és a rehabilitáció után. Igyekszem mindig elfoglaltságot keresni magamnak. Interneten mindig találok érdekes dolgokat, könyveket olvasok, zenét hallgatok, nyáron a Balatonon vagyok. Korábban vitorláztam, de az már nem megy. Úszom, biciklizem, jól érzem magam.

Ha a Rába nevét meghallja, még megdobban a szíve a szokottnál jobban?

A Jármű Kft.-ben a felügyelőbizottság tagja vagyok, a Rábától a mai napig nem szakadtam el. Továbbra is drukkolok a sikereikért.

A Rába egykori központjának helyén, a Budai úton ma üzletközpont áll, mellette egy kis szabadtéri múzeum, amely azt jelzi, egykoron itt működött a magyar ipar egyik zászlóshajója.