A Budapesten 1913-ban megindult taxiközlekedésben résztvevők az ipartörvény rendelkezései szerint csak hazai gyártmányú személygépkocsit használhattak. A Podvinecz és Heisler Malomépítészet és Gépgyárban 1904-től készültek gépkocsik (1912-től Magyar Általános Gépgyár – MÁG). 1927-ben mutatták be a hathengeres motorral, amerikai mintára tervezett, külföldi fődarabok felhasználásával megépített új, Magosix típust.

A második világháború előtt ez a típus volt az utolsó, sorozatban gyártott, hazai tervezésű személygépkocsi. Az alvázak szerelésénél részben futószalagos összeszerelést alkalmaztak. A magántaxisok részére hengerhüvelyekkel, kisebb furatú motorokkal (kedvezőbb adókategória) szerelték, ez volt a Magotax. A Múzeum gyűjteményébe tartozó gépkocsi megmenekülése annak köszönhető, hogy tulajdonosa a háború után már csak rövid ideig fuvarozott, így járművét nem államosították.