A múzeum tulajdonában 250 jármű van, amelyből 110 volt megtekinthető. A járműveken kívül kiállításra kerültek még autó-és repülőgép motorok is.

A gyűjtemény egyik érdekes darabja a GRAN PREMIO „TIPO A”. Ez volt az Alfa Romeo által épített épített első együléses (monoposto) versenyautó. 1931-ben 4 darab készült belőle.

Mivel abban az időben nem voltak korlátozások a motorokat illetően és minden jármű egy kategóriában versenyzett, az Alfa félt, hogy a meglevő 8C 2300 típusú versenyautójuk a 8 hengeres kompresszoros motorjával nem lesz elég erős ahhoz, hogy a Mercedes SSk-kal felvegye a versenyt, ezért ebbe a versenyautóba egymással párhuzamosan 2 komplett motort építettek be a hozzá tartozó erőátviteli egységekkel együtt. A hajtás egyesítése csak a hátsó tengelyben történt meg.

A képeken jól megfigyelhető a két teljes hajtáslánc beépítése. A motorok előtt a főtengelyről hajtott kompresszorok láthatók. Érdekes a két sebességváltó kapcsolószerkezetének egyesítése, hogy egy karral működtethető legyen. A hátsó futóműről készült képen látható rudak a kerékfékszerkezetek működtetésére szolgálnak.

A jármű motorjai 6C 1750 típusú 6 hengeres, soros, kompresszoros motorok voltak, egyenként 115 LE, összesen 230 LE teljesítménnyel. A motorok háromfokozatú sebességváltókon keresztül hajtották a hátsó kerekeket. A jármű tömege 930 kg volt, végsebessége elérte a 240 km/h értéket.

A jármű Monzában debütált, de 2 óra után a harmadik helyről ki kellett állnia műszaki hiba miatt. Ezzel a járművel megnyerték az Accerbo kupát 1932-ben, de a jármű annyira megbízhatatlan volt, hogy a további fejlesztésével felhagytak.

Ebből a járműből született azután a GRAN PREMIO „TIPO C”, amely már egy 12 hengeres, 4064 cm3-es, 370 LE-s motort kapott, amellyel a jármű 290 km/h-s végsebességet ért el. Ez a jármű 1936-ban és 1937-ben 8 GP győzelmet aratott, 5 esetben Tazio Nuvolari vezetésével.

Az RL Targa Florio 1923-ban készült 6 hengeres, 3620 cm3-es, 125 LE-s motorral, amellyel 180 km/h sebesség elérésére volt képes. Az RL sorozat volt az Alfa Romeo első sportmodellje az I. világháború után. Ebből alakították át versenycélokra ezt a járművet. Az Alfa versenycsapat egyik vezetője, Ugo Sivocci – aki erősen babonás volt – festette fel a 4 levelű lóherét a jármű orrára.
A kocsival 1923-ban megnyerték a Targa Florio versenyt és azóta használják ezt a szimbólumot az Alfa Romeo versenyautókon. Az első futóműről készült képen jól láthatók a surlódásos lengéscsillapítók, a laprugók a merev tengellyel és a dobféket működtető rudazat.

Az RL sorozatra alapozva 1925-tól utcai használatra készült az RM Sport. Motorja 4 hengeres, 1996 cm3 űrtartalmú, 44 LE teljesítménnyel. A kocsi 100 km-es sebesség elérésére volt képes. A kocsi tömege 1450 kg, ez közel kétszerese az RL Targa Florio tömegének.

1927 és 1929 között összesen 171 darab készült a 6C 1500 Sport típusú gépkocsiból. Motorja 6 hengeres soros, DOHC vezérlésű, 54LE teljesítményű volt, amellyel 125 km-es sebesség elérésére volt képes. Ugyanez a motor kompresszoros feltöltéssel már 76 LE-t teljesített és a járművet 140 km/h sebességig tudta felgyorsítani.

A 6C 2500 Super Sport 1939 és 1951 között volt a gyártási programban, összesen 413 darab készült kupé kivitelben. A járművet egy 6 hengeres soros, 2 vezérműtengelyes, 2443 cm3-es motor hajtotta, amelynek teljesítménye 2 karburátoros kivitelben 110 LE volt. Ezzel a végsebessége 170 km/h volt. A kerekek meghajtása négysebességes váltón keresztül történt.

Szerző: Scheiber Ernő