A közhiedelem szerint a sportemberek a dinamikus, gyors, erőtől duzzadó autókat kedvelik. Litkey Farkas azonban más – ahogy választott sportja, a vitorlázás is az.

„Amikor a vízen vagyok, pattanásig feszülnek az idegek, száguld a hajó, villámgyorsan kell dönteni, és egy apró figyelmetlenség is megbosszulja magát. Ezért azt a kevés időt, amelyet igazi lételemem, a Balatonon kívül töltök, szeretem minél kényelmesebben, pihentetőbben, biztonságosabban megélni” – mondja Litkey, aki immár tizenegy alkalommal győzött Európa legrégebbi tókerülő versenyén, a balatoni Kékszalagon, és ezzel örökre beírta magát a sportág történelemkönyvébe. Teljesítménye nem csak hazánkban, de nemzetközi szinten is egyedülálló.

Litkey Farkas, aki olimpikon édesapja mellett szó szerint beleszületett a vitorlázásba, tagadhatatlanul más léptékkel méri a dolgokat. Értékrendje legalább annyira őszinte és természetes, mint a víz és a szél, amelyek nélkül el sem tudja képzelni életét. „A Kékszalagon kiemelten figyelünk a versenytársakra és az időjárásra, ha szükséges változtatunk az előre eltervezett versenystratégián és folyamatosan alkalmazkodunk a változó körülményekhez.

A vitorlázás alapelve pofonegyszerű: egyensúlyra kell törekedni, és akkor megy a hajó. A kiszámíthatatlan, hirtelen változások törvényszerűen felborítják ezt az egyensúlyt – olykor a hajót is.

A késő este véget érő futam során száz százalékos koncentrációra van szükség. Utána semmi másra nem vágyom, mint hogy kényelmesen kinyújtóztathassam magam, és ha már a szememet nem csukhatom be vezetés közben, a lehető legkevesebb dolgom legyen autóm fedélzeten” – hangsúlyozza az idén 47 éves bajnok.

Amilyen magasra helyezi a lécet maga és legénysége előtt, Litkey Farkas olyan sokat vár el autójától is. Tisztában van vele: Peugeot 508-asa bizony elkényezteti. Önműködően vezérelt kanyarkövető xenon világítás, a fontos menetadatokat a szélvédőre, a vezető látómezejébe kivetítő rendszer, elektromos kézifék... a Peugeot zászlóshajó vezetőjének valóban már csak annyi dolga marad, hogy irányítsa az autót, és bölcs előrelátással adagolja a kétliteres HDi dízelmotor szuverén erejét.

„Furcsa belegondolni, de szárazföldi mércével a leggyorsabb vitorlás hajó is cammog csupán egy autóhoz képest. Ez azonban relatív, és én pont fordítva élem meg: a vitorlázás élménye után nem tudnak lázba hozni a gyors autók. Pontosabban nem találom vonzónak azokat az autókat, amelyek szinte rám kényszerítik, hogy siessek.”

Szeretem én magam eldönteni, hogy mikor, milyen útvonalon és mekkora sebességgel megyek, és örülök ha az autó teljes mértékben hozzám igazodik.

„A szó alapvető értelmében férfias sport a vitorlázás, küzdelem földünk legalapvetőbb és legnagyobb erejű elemeivel, mindenféle elektronikus varázslat nélkül. Egy modern versenyhajó, mint a mi Lisánk, amivel idén ismét megpróbáljuk elhódítani a Kékszalagot, gyors és bámulatos, de kényelmesnek semmiképpen sem nevezném. Futam közben persze ez nem tűnik fel, de utána nagyon vágyom a Peugeot 508-as motorosan állítható deréktámaszára, szabályozható hosszúságú ülőlapjára, és bevallom, megnyugtat az autó gyöngyház fényezése. A víztükrön kergetőző fénysugarakat juttatja eszembe.”

Persze nem csak szubjektív követelményeket támaszt autójával szemben Litkey Farkas. A vitorlázás ezernyi apró és nagyobb kellékének el kell férnie a csomagtartóban, lehetőleg úgy, hogy a legénység felszerelésének is jusson hely. „A vitorlázás társas időtöltés, aligha tudnék még egy olyan sportágat mondani, amiben annyira elengedhetetlen a tökéletes, zökkenőmentes kommunikáció, mint itt, a vízen. Az 508 kiváló hangszigetelésének köszönhetően elég csendes ahhoz, hogy akár menet közben is kényelmesen megtárgyaljuk a taktikát, vagy a futam után kielemezzük a történteket.”

Ha mást nem, annyit mindenki tud a vitorlázásról, hogy bizony költséges sportág. Éppen emiatt azonban a hajós ember gyorsan megtanulja a dolgok valós értékét. „Vannak olyan tételek, amiken nem spórolunk, mert a versenysiker vagy épp a biztonságunk múlhat rajta, de amire nem muszáj, arra nem dobunk ki pénzt. Ezért nálam szóba sem jöhet közlekedési eszközként holmi sokhengeres, hatalmas étvágyú benzintemető: a Peugeot kétliteres dízele pont annyival erősebb a szükségesnél, hogy soha ne érezzem hiányát a teljesítménynek, ugyanakkor takarékosan közlekedhetek vele. Az üzemanyagtartály mintha soha nem akarna kiürülni – nekem, aki ha tehetném, a nap 24 óráját a vízen tölteném, különösen nagy kínszenvedés volna úton-útfélen megállni tankolni.”