Nyitrai István szerencsés is meg nem is. Oly korban élt, amikor negyedmillióan szurkoltak a városligeti, majd a népligeti motorversenyeken. Őt is megcsapta a jellegzetes hang és benzingőz, így nem volt kérdés, hogy megpróbálkozik a sportággal, ám hiába volt tehetséges, a korszak és a körülmények nem voltak ideálisak.

A Városligetben negyedmillóan szurkoltak a motorversenyzőknek   Fotó: Schwanner Endre

Nyitray István gyógyszerész szülők gyermekeként született 1940-ben Berettyóújfalun, ahol köllyökként sokszor pucolhatta, olykor meg is hajthatta a helyi körorvos 100-as Csepeljét.

Az Arany János gimnáziumi érettségi után Budapestre költözött, ekkor annyira fellángolt benne a versenyszellem, hogy jelentkezett a Zalka motoros klubba. A Honvéd mellett ez volt akkori legmenőbb és államilag is komolyan támogatott szakosztály, mely versenygépet is biztosított tagjainak. De nem csak ez volt csábította Istvánt, hanem a jó csapat és abartái hangulat is.

1959-1961 a Zalka Máté Motoros Klubban versenyzett, először hegyi futamokon indult, majd utasként oldalkocsissal, de a sok kellemetlen elszállás és landolás után inkább motokrosszra váltott.

Nyitray István egyik kincse   Fortó: Boros Jenő

Ötször próbált felvételezni a miskolci műszaki egyetemre, de hiába volt sikeres, helyhiány miatt elutasították. Vélhetően forradalmi szerepe miatt: 1956-ban nemzetőrként motoros futárkodott 250-es rendőrségi Csepellel. Kohómérnöi álma szertefoszlott, de nem adta fel a tanulást és 1962-ben beiratkozott a budapesti Bánki Donát gépipari technikum esti tagozatára. Ekkor véget is ért aktív motorversenyzői karrierje.

Aztán megint elkapta a gépszíj: elmúlt már hatvan éves, amikor meghívták egy olaszországi hegyi felfutó versenyre, ahol csak harminc évnél öregebb motorokkal lehetett rajthoz állni. Nyitray István egy olyan angol Nortonnal indult, amilyennel egykor Honvéd legendás versenyzője, Kurucz György többször nyert bajnokságot. Az egyhengeres, hosszú löketű négyütemű motor kétszázas tempóra volt képes. Nyitray István 2010-es Alpok–Adria versenysorozatban második lett a, és szó szerint a csúcsra érve 75 évesen befejezte a versenyzést.

A motoros világ mágusa  Fotó: Boros Jenő

Esztergályos inasként kezdett, majd szakmunkásként dolgozott, első vállalatánál háborúból megmaradt alkatrészekkel újítottak fel amerikai Dodge Weaponokat és szovjet Pobjedákat. Rengeteget dolgozott, hogy lakást vehessen, mert 25 évesen nősült, ekkor a Járműipari KTSz-nél alkalmazták.

A hetvenes években ismét motorozott egy külföldről nászajándékba kapott 750 köbcentis 75 lóerős, 4 hengeres Hondával, melynek nyergében feleségével bemotorozta fél Európát, felmentek egészen északra, a Nordkappe-ra, megjárták Hollandiát, Franciaországot, Görögországot, részt vettek nemzetközi túrákon, többek között a FIM Rallye-n. Szőke Károllyal motoros klubot alakítottak és 1990-96-ig 8 kategóriában veterán hegyi felfutó versenyeket szerveztek, akkora volt az érdeklődés, hogy százban kellett maximálni a jelentkezők számát.

Egy ideig Nyitrai István nemcsak szervezte, hanem rajthoz is állt olasz 350 köbcentis Aermacchi motorral, majd 350 és 500 Hondával, 500-as BSA Gold Star 500-assal. 2015-ben végleg abbahagyta a motorozást, ám addig valamennyi rangos európai pályát kipróbálta: Rijeka motodrom, Brno, Most, Spa, Schwannerstadt, de a Saschnering volt a kedvence. Élvezte a hosszú nyújtott teli gázos Spa Francochamps pályát is, de az már túl gyors a veterán mociknak, és persze motorosoknak: Nyitray István ízületeit pedig alaposan kikészítette az egykori terepezés.

Látványos volt az oldalkocsis mezőny csatája            Fotó: Schwanner Endre

Két évtizeden át technológusként dolgozott egy járműüzemben, miközben továbbra is megmaradt a motorok és a motorsport iránti szenvedélye. 1995-ben 55 évesen korkedvezményes nyugdíjba ment, 1990-ben saját vállalkozást indított, robogókat bukósisakokat importált. 1995-ben a Wallisnak restaurált egy kőrisfa-vázas 1935-ös évjáratú BMW 318-ast. Később fék- és futómű-alkatrészeket, küllős kerekeket gyártott veterán járművekhez.

Hobbinak indult, komoly iparrá fejlődött a régi motorkerékpárok gyűjtése és restaurálása, ekkor vette észre a műfaj hiányosságait és az üzleti rést, azóta fiával, ifjabb Nyitray Istvánnal dolgozik. Eredeti dokumentációk alapján gyártanak alkatrészeket, ezeket a exportálják a világ minden tájára (USA, Ausztrália, Japán).

Családi műhelyük gyártói és összeszerelési kapacitását kihasználva csodálatosan restaurált motorkollekciója: áramvonalidomos MZ, mellyel a hetvenes években id. Reisz János versenyzett és Bol D’Or-győztes magyar gép. Nyitray István gyűjteményében pihen Drapál János egyik olasz gépe, amit szatyrokban mentett meg a MÉH-teleptől, amikor 1990-ben feloszlott a Honvéd motoros klub. Igazi motortörténeti kincs a Bol d’Or-győztes fekete 250 köbcentis Csepeli Sport, mellyel 1956-ban a Párizs melletti 24 órás Aranysisak versenyen a Kurucz György-Reisz János páros győzött, a harmadik pedig a Cserkúti László–Szűcs László-kettős lett, megelőzve a a BMW, Ducatival, Norton, Puch versenyzőket.

Gyönyörűen felújított Jawa Cross motorjáról annyit tudni, hogy 1958 és 1962 között gyártották: Nyitray István nagyon meghatódik ettől a géptől, mert egykor ilyenről álmodozott, de a Zalka motoros klubban nem neki jutott a néhány példányból, ő Pannóniát kapott.

Gépmentésnél többet is tett a magyar motorsportért: 2013-ban szó szerint összekalapozta a Szabó II. László motorversenyzőről szóló kötet anyagi forrását, 2019-ben pedig a műfaj fotós legendájával, Schwanner Endrével elkészítette a Motorversenyek 1948-1971 című könyvet.

Nyitray István álma, hogy megépíti a legendás magyar Cél motort, mely csak versenyzésre készült: az 500 köbcentis, 2 hengeres 4 ütemű, léghűtésest a mindig mogorva Czulyba Mihály konstruálta és 11 ezres fordulaton 48 lóerőt teljesített. Az AJS váltóval épített léghűtésessel versenyzett Szabó Kuksi, Szűcs László, a Népligetben Pál Béla, Nagy Károly, Petró, Schlenker Róbert 1959-ben Tihanyban, Börzsei Ottó pedig a Népligetben.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!