A későbbi feltaláló és gépészmérnök 1852. január 22-én Szegeden született egy kovácsmester hetedik fiaként. Édesapja műhelyében dolgozva, majd az elemi- és a középiskolában németet és latint tanulva elhatározta, hogy műszaki ismereteit tovább akarja gyarapítani.
Saját erejéből hazai és számos külföldi munkahelyen tanulmányozta a gépgyártást és az erőgépeket.

1877-ben a nyelveket beszélő, külföldi tapasztalatokkal is rendelkező 25 éves Csonka János nyerte el a József Műegyetem Gépiparműtani Tanszéke pályázaton meghirdetett művezetői állást, a 32 jelentkező közül. A 27 éves Csonka első komoly alkotása volt 1879-ben az első magyar négyütemű, vízhűtéses, szelepes vezérlésű motor.

1883-ban feltalálta a 3 LE-s, kettős tüzelőanyaggal működő gáz és petróleum motort, melyre 1885-ben kapta meg az osztrák szabadalmat. 1887-1889 között Csonka János és Bánki Donát (1859-1922) a Ganz gyárban, a gyár ausztriai fióküzeméből beérkezett, nem működő motorokat átkonstruálta, azok üzemképes fekvő motorokként kerültek eladásra.

1889-ben Csonka és Bánki több közös szabadalmat jelentettek be, s egyben létrejött egy szerződés a Ganz cég és a feltalálók között. Így létrehozták az alapját a hazai belsőégésű motorok gyártásának.

1890-ben Csonka és Bánki szabadalmaztatták a két célú gázkalapácsot. Ez évben megalkották a Bánki-Csonka féle “No. 1″ jelű motort, melyen az új porlasztójukkal végeztek kísérleteket.

Csonka János 1895-ben megnősült és az idők során három fiúval és egy lánygyermekkel bővült a család.
1900-ban a Magyar Posta pályázatára a Ganz gyár két darab Csonka János által tervezett motoros, háromkerekű levélgyűjtő triciklit állított elő. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyanekkor a Posta 20 darab Peugeot gyártmányú motoros triciklit is vásárolt, ám ez nem kisebbíti a Csonka-féle szerkezet úttörő érdemeit.

1904-ben a Magyar Posta 12-14 LE-s csomagszállító gépkocsikra írt ki pályázatot. Ezen a Csonka János-féle terv diadalmaskodott. Bánki Donát hagyatékában fennmaradt így írt a Posta felé, amikor újabb haladékot kért: „Itt egy teljesen új iparcikk gyártásáról lévén szó, annyi, előre nem látott nehézséggel kellett és kell megküzdenünk, hogy a nagytekintetű Igazgatóság által előírt határidőt betartanom lehetetlen”.

A sikeres próbautakat követően a Magyar Posta csomagszállítási célokra több sorozatot is rendelt az alvázból, amelyet hazai kocsigyárosok láttak el felépítménnyel.

Csonka új partnere, a Röck István gépgyár, illetve a győri Magyar Wagon és Gépgyár szállította a gépkocsik fődarabjait. Néhány alvázat magánszemélyek vásároltak meg, akik elegáns túrakocsi-karosszériát rendeltek maguknak.

A jól bevált autók továbbfejlesztésére is sor került a továbbiakban. A teljesítmény növelése érdekében Csonka növelte a fordulatszámot, amelyhez szükségessé vált a kipufogó szelepek mellett a szívószelepek vezérlése is, így az akkoriban általános T-alakú égéstérnek megfelelően két vezértengely alkalmazására került sor. A kulisszás sebességváltómű a differenciálművel egy közös alumíniumházba került. A fejlesztett járművekből 1910-ben további 31, 1911-ben pedig 6 példány készült el. Ezekből a Győrben készített járművekből egy példány a BME “J” épületének földszintjén látható.

Csonka 1911-ben egy új négyhengerű 8 LE-s kiskocsit konstruált, amelyen ismét számos újítás fedezhető fel. Így például a négyhengerű motorblokk egy darabból készült, amely a tengelykapcsolóval, sebességváltó-művel és fékkel összeszerelve egy tömböt alkotott. A legyártott 14 db gépkocsiból 12 darabot a posta, egyet a Magyar Általános Gépgyár (MÁG Rt), egyet pedig Benárd Ágoston orvos vett meg (ami miatt “doktor kocsinak” is hívták), aki részt vett kocsijával az 1912-ben megrendezett “Nemzetközi Kiskocsi Verseny”-en.  A sikeres járműből a Posta is rendelt egy kisebb sorozatot a MÁG-tól.

Csonka 1912 és 1924 között már csak áramfejlesztők, szivattyús gépcsoportok, csónakmotorok, csillevontató kismozdonyok tervezésével és egyetemi szemléltető eszközök készítésével foglalkozott. 1924-ben Műegyetem műhelyfőnökeként, 72 évesen ment nyugdíjba. A mérnöki kamara az 1924. évi előterjesztés alapján felvette tagjai sorába és feljogosította a gépészmérnöki cím használatára.
Csonka János még 1924-ben egy pince műhelyt létesített a Bp. XI. ker. Bartók Béla u.31. szám alatt. Itt motorgyártással és -javítással foglalkozott.

A zseniális magyar feltaláló és jármű konstruktőr emlékére és tiszteletére – aki a gépészmérnök képzésben is jelentős szerepet játszott – a BME gépjárművek tanszéke a “J” épületben lévő laboratóriumát 1983-ban Csonka Jánosról nevezte el.

Csonka János 1895 után megadott szabadalmai
(a szabadalmak száma: 4)

* Bánki Donáttal közös szabadalom

Forrás: magyarjarmu.hu