Kirívó gyorshajtás, veszélyes előzések, ittas vezetés vagy illegális utcai versenyzés esetén joggal merül fel a kérdés, hogy elegendőek-e a jelenlegi szankciók azokkal szemben, akik újra és újra tudatosan veszélyeztetik mások életét. Amikor valaki kirívó gyorshajtással, veszélyes előzéssel vagy ittasan közlekedik, nem egyszerűen egy szabályt sért meg. A közlekedés alapját jelentő bizalmat rúgja fel, és mások életét, testi épségét teszi kockára.

Tavaly 456 ember vesztette életét a magyar utakon. Több mint 4500-an szenvedtek súlyos sérülést, és közel 15 ezren sérültek meg közlekedési balesetben. A legtöbb közlekedő tisztességesen és szabálykövetően vesz részt a forgalomban. A közlekedésbiztonság egyik legfontosabb kérdése ezért nem az, hogyan büntessük a szabályosan közlekedő többséget, hanem az, hogyan védjük meg őket attól a kisebbségtől, amely rendszeresen és tudatosan figyelmen kívül hagyja a szabályokat.

Számos európai ország ezért külön eszközökkel lép fel a visszaeső szabályszegőkkel szemben. Ausztriában bizonyos kirívó gyorshajtási esetekben akár a jármű elkobzására is sor kerülhet. Németországban és több más európai országban a visszaeső ittas vezetők esetében pszichológiai és alkalmassági vizsgálatokhoz köthetik a jogosítvány visszaszerzését. Több helyen a vezetéstől való eltiltás időtartama is jelentősen hosszabb lehet azoknál, akik ismételten követnek el súlyos közlekedési szabályszegéseket.

A nemzetközi gyakorlat nemcsak a szankciók szigorításáról, hanem azok igazságosabbá és hatékonyabbá tételéről is szól. Finnországban például egyes súlyos gyorshajtási ügyekben a bírság mértékének megállapításakor figyelembe veszik az elkövető anyagi helyzetét is. Svédországban a súlyosabb közlekedési jogsértések esetében úgynevezett napi tételes rendszert alkalmaznak: a bírság összege nemcsak a szabályszegés súlyától, hanem az elkövető jövedelmi és vagyoni helyzetétől is függ. A rendszer mögött az a megfontolás áll, hogy a szabályszegés következménye mindenki számára valódi visszatartó erővel bírjon, függetlenül attól, hogy valaki átlagos jövedelemből él vagy kiemelkedően tehetős.

A közös európai tapasztalat egyértelmű: a legsúlyosabb és visszatérő szabályszegések esetében a pénzbírság önmagában sokszor nem elegendő. A közlekedésbiztonság javításához olyan eszközökre van szükség, amelyek valóban képesek változást elérni a legveszélyesebb közlekedők magatartásában. A július 16-án elindult közlekedésbiztonsági társadalmi párbeszédben ezért arra is keresik a választ, hogy az emberek támogatnák-e a szigorúbb fellépést azokkal szemben, akik rendszeresen és súlyosan veszélyeztetik a közlekedés többi résztvevőjét.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!