Czibere Tibor 1930. október 16-án született Tapolcán. Egyetemi tanulmányait 1949-ben kezdte meg a Nehézipari Műszaki Egyetem (ma Miskolci Egyetem) Gépészmérnöki Karán, ahol 1953-ban szerezte meg mérnökdiplomáját. 1961-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját, kutatási területe a hidromechanika és a termodinamika volt.

    1956-ban csatlakozott a budapesti Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár központi vízgéptervező irodájához, ahol kutatómérnökként dolgozott 1966-ig. Közben 1963-ban az egyetem áramlás- és hőtechnikai gépek tanszékének tanszékvezető egyetemi docense lett. 1968-ban egyetemi tanár lett, és ugyanebben az évben kinevezték a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának dékánjává. Később, 1978 és 1986 között az egyetem rektora volt.

    1963-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1967-ben akadémiai doktori értekezését. Tagja lett az MTA Áramlás- és Hőtechnikai Bizottságának. 1976-ban megválasztották az MTA levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. 1979-ben a Miskolci Akadémiai Bizottságba is bekerült.

    Czibere Tibor tudományos karrierje során számos elismerést kapott. 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, majd 1998-ban Szent-Györgyi Albert-díjban részesült. A Miskolci Egyetem is elismerte kiváló munkáját, és 2000-ben díszdoktorrá avatta, ugyanebben az évben Miskolc város díszpolgárává választották. Hivatali időszaka után, 2000-ben professor emeritusi címet kapott. 2006-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki.

    Az ország politikai életében is aktívan részt vett, 1983 és 1985 között országgyűlési képviselő, majd 1990-ig pótképviselő volt. Emellett a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökeként és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottság elnökeként is tevékenykedett. 1988-ban a Németh-kormány művelődési minisztere lett, ezt a tisztséget 1989-ig töltötte be.

    Számos publikációjában részletesen foglalkozott a vezetéses hőátviteli folyamatok számításával szilárd testekben, fázisátalakulás alatt és mellett. A háttérrétegekben háromdimenziósan áramló súrlódásos folyadékokkal kapcsolatos kutatásai is kiemelkedő jelentőségűek voltak. A hidrodinamikai szárnyrács-elmélet fejlesztése során új módszereket dolgozott ki, melyeket a gyakorlatban is hosszú éveken át használtak.

    Összesen több mint ötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője volt, ebből pedig öt könyv szerzője vagy szerkesztője. Munkásságát magyar, angol és német nyelven ismertette meg a szakmai közönséggel.

    Kollégái szerint széles látóköre, eligazodókészsége, józan ítélőképessége, szakmaszeretete, igényessége magasan kiemelte környezetéből, és rektori ideje alatt indult el az egyetem műszaki jellegének bővülése, igazi egyetemmé válása - írták az MTA közleményében.