A XX. század elején az autóipar fejlettsége miatt, a két világháború között pedig a kedvező kereskedelmi egyezmények miatt a második világháború előtt több tucat különböző francia autómárka megfordult hosszabb-rövidebb ideig Magyarországon.

DeDion-Bouton

Albert DeDion gróf családi vagyonát gőzautók építésére fordította, majd George Boutonnal társulva a XIX. század végétől kisautókat és motorokat gyártott. A DeDion cég 1900-ban 20 ezer, 1902-ben pedig már 30 ezer motort értékesített világszerte. A népszerű konstrukciót egyes becslések szerint nagyjából 140 különféle cég használta. A könnyen kezelhető DeDion-féle voiturette, azaz kisautó is népszerűnek bizonyult. A DeDion később nem tudta tartani a lépést, s az első világháború után lassan elsorvadt.

Magyarországon 1902-1903 környékén az úttörő autókereskedők közül többen is tartottak raktáron a DeDion-ból. 1908-ban Gerbeaud Emil, az ismert cukrász is DeDion kocsin szállította áruját.

Valódi képviselet 1911-ben Magyar Automobilgyár Rt néven alakult . A Légrády Károly lapkiadó és dr Simon Elemér országgyűlési képviselő által a francia vállalat jóváhagyásával alapított cég megalakulása sem volt zökkenőmentes; a „gyár” megjelölés ellen több szervezet is tiltakozott. Végül a Magyar Automobilgyár megkezdhette működését. Az első üzleti évről szóló jelentésben a hazai piac méretéhez viszonyítva elképesztően ambiciózus beruházásról olvashatunk: „Megvásároltuk a Budapest V. kerületében a Zápolya, Berzenczei és Ipoly utcák által határolt 2500 m2 kiterjedésű telket és ott hatalmas autóipari telpet létesítettünk, melynek magas földszinti helyiségében 100 kocsi befogadására a mellé épített carrosseria-gyárban, valamint a souterrain-helyiségben pedig 250 munkás foglalkoztatására alkalmas műhelyek, illetve gyárhelyiségek létesültek… Ugyancsa … megalakult részvéelünkkel az Autoközlekedési Részvénytársaság…, hogy a mindinkább napi szükségletté váló auto-fuvarozási és bérautó üzletet önállóan kultiválja”. Sem az üzletmenet, sem a lehetőségek nem indokolták ezeket a lépéseket. A bukás gyorsan bekövetkezett, 1913-ban már ki is nevezték a felszámolóbiztosokat. A történet egyetlen pozitív hozadéka, hogy a Zápolya (ma Gogol) utcai hatalmas létesítmény évtizedeken át a hazai automobilizmust szolgálta, később mint Tatra-központ, majd az államosítást követően, mint állami autójavító.

1926-ban még egy hír megjelent, hogy a DeDion visszatérhet Magyarországra, ám erre nem került sor.

Klösz Pál DeDion-Bouton kocsija az 1912-es Budapest-Konstantinápoly Túraúton (Forrás: Jánossy László)

Deguingand

Schmalz József aki korábban értékpapírokkal kereskedett 1924-ben költözött be a Dohány utca és a Síp utca torkolatában található bérház üzlethelyiségébe. Itt korábban házat építtető Késmárky és Illés Játéktársulás boltja működött, idősebb olvasóink pedig a legendás Metróklub helyszíneként ismerhetik a helyiséget. Schmalz a hangzatos Autó Palota nevet választotta vállalkozásának, ahol a brit BSA motorkerékpárokat, a svájci Sigma és a francia Hotchkiss és Donnet-Zedel autókat árusította. Működésének az 1929-es gazdasági válság vetett véget. Schmalz 1928-ban megpróbálkozott a Deguingand kisautóval is, de számottevő eredmény nélkül.

Delage

A Delage luxusautókból csupán tucatnyi volt Magyarországon. 1923-tól néhány évig a Renault-ra koncentráló Reiman Gyula, majd 1938-ban a kérészéletű Dr Ürményi&Tsa hirdette a márkát.

A gróf Nádasdy család hagyatékából előkerült fénykép egy 1920-es évekbeli családi kirándulást örökített meg Delage autón (Forrás: Szent István Királyi Múzeum)

Reiman Gyula standja az 1925-ös Budapesti Nemzetközi Automobilkiállításon (Forrás: Fortepan)

Delahaye

Bár a francia Delahaye az 1920-as években gyengélkedett, ennek ellenére két cég is megpróbálkozott a hazai képviselette.

A Bugatti Magyarországi történetéről szóló részben már szó esett a lelkes fiatalok által alapított Velox Automobilkereskedelmi Részvénytársaságról, amely 1925-1926. folyamán néhány reklámjában a francia Delahaye-t is feltűntette.

A második kísérletre 1928-ban került sor, amikor a Motor-Import Kereskedelmi Vállalat megkezdte működését: „Az Andrássy-uton. a magyar Chaimps-Elyséen, most egy újabb autókereskedés díszes helyisége nyílott meg. Az uj vállalat neve: Motor-Import Kereskedelmi Vállalat. Az Andrássy-ut 81. szám alatt megnyílt autócég tulajdonosa: Hlatky Lajos vezérigazgató, volt székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag. A cég megszerezte a francia Delahaye-automobilok magyarországi vezérképviseletét, s nyilván élénkíteni fogja üzleti eredményeivel a magyar automobilforgalmat”. A folytatás tipikus, 1929-ben a Színházi Életben lelkendező reklámhír szólt arról, hogy néhány hónap alatt kilenc Delahaye talált gazdára, de 1930. elején már más szelek fújtak:: „Dél-Amerlkába szökött hitelezői elől Hlatky Endre autó kereskedő. Hlatky Endre ismert nevű autókereskedő és garázstulajdonos néhány nappal ezelőtt eltűnt Budapestről. Hlatky … az Andrássy-út 81. szám alatti szalonban vezérképviselte a francia Delahaye-autókat. Az üzletet súlyos veszteségek érték, úgy, hogy atyja, Hlatky Lajos, a Háztartás Fogyasztási Szövetkezet vezérigazgatója megvált szövetségi állásától és anyagiakkal és személyes munkájával sietett fia ügyeit rendezni. Hlatky Endre ekkor a Rákóczi-út 04, számú házban garázst bérelt, és megnyitotta az „Autóközpont" nevű üzemet, amely azonban szintén válságos helyzetbe került. Most szintén Hlatky Lajos segítette ki fiát- a bajból, eladta ingatlanait, de fiának szanálása most már minden vagyonát fölemésztette”.

Delaunay-Belleville

A Belleville-féle családi vállalkozás a XIX. században gőzhajókhoz szállított kazánokat. Később Louis Delaunay is beházasodott a cégbe, így jött létre a Delaunay-Belleville. 1903-ban Louis egy cégtárssal autógyártásra szakosodott leányvállalatot alapított. A Delaunay-Belleville az első világháború előtti időszakban a világ egyik legelitebb autójának számított. 1909-ben ők kínáltak először hathengeres modellt Franciaországban. II. Miklós, orosz cár több Delaunay-t is vásárolt. Rajta kívül I. György görög kirány és XIII: Alfonz spanyol uralkodó is a kliensek közé tartoztak. Az első világháborút követően a márka nimbusza elhalványult, s az 1930-as évektől már inkább teherautók és buszok készültek a St Denisben fekvő üzemben.

Magyarországon 1908-ban 8 Delaunay-Belleville viselt rendszámot, amelyet akkoriban még csak Budapesten használtak. Többek között ismert nagyiparos, Kohner Adolf, illetve egy bánáti gróf, Karátsonyi Andor is a tulajdonosok között szerepelt. Özvegy gróf Almásy Györgyné, született Zichy Zenaide főnemes két autót is használt. 1908-ban Szám Géza, - aki 1901-1902-ben motoros háromkerekűt, majd kísérleti automobilt is épített - a Belvárosban, a Nagy János utca 5 (ma Benczúr utca 5) alatti bérház udvarán nyitotta meg javítóműhelyét és garázsát, amely elsősorban e kiváló francia márkával foglalkozott. Az üzletet 1911-ben Waszky Rudolf és Zachár Árpád vették át.

Szám Géza műhelye a Nagy János utcában. Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum

Egy évvel később Zachár Árpád távozott: „s ezentúl Waszly Rudolf mérnök egyedül fogja vezetni a Delaunay. Belleville-kép viseletét és garaget. Waszky mérnök az autókörökben jól ismert szakember, a kinek vezetése mellett a Delaunay-Belleville-kocsik bizonyára rövidesen technikai kiválóságuknak megfelelő népszerűségre fognak nálunk is szert tenni”. Ebből semmi sem lett.

1913-tól az elsősorban Opelekre szakosodott Hazai Automobil Rt foglalkozott a márkával. 1923-ban 24 darabos volt a hazai állomány. 1924-ben az akkor már bukdácsoló Motor Automobil Rt, amely korábban a Horch-ra koncentrált utolsó mentsvárként megpróbálkozott a Delaunay-jal is: „s az első kocsik tengelyen már meg is érkeztek. A 4 hengeres, 30 lóerős, 80 X 130, felülvezérelt motorú, négykerékfékes kocsik az 1786 kilométeres utat Páris- ból Belfort—Basel—Zürich—München—Salzburg—Wien útvonalon át Budapestre a legnagyobb könnyedséggel tették meg. bár 2 méteres hóban gázoltak és magas hegyeket kellett megmászniok. A hűtőn a márka neve helyett «La voiture qui dure» jelzés van” - ami annyit jelentett, „A kocsi ami tart”. A Motor Automobil Rt 1925-ben csődöt jelentett. Egy évvel később a Halmos Testvérek kaparintották meg a képviseleti jogot, akik a tradícióra próbáltak építkezni: „Húsz éve futnak ezek a kitűnő, békebeli Delaunay-koosik Budapesten és jóságukra mi sem jellemző jobban, minthogy amikor az új budapesti képviselet bemutatta az új Delaunay-kocsikat gróf Sztáray Sándornak. az azt felelte rá: ..Szép. szép, de én a 20 éves Delaunay-kocsimmal még egészen meg vagyok elégedve és nem gondolok új kocsivételre“. Ugyancsak Delaunay-Belleville-kocsiia van báró Beck Gyulának és báró Hatvány Endrének is, akik szintén nem kevesebb mint 18-20 éve vannak kocsijuk birtokában”. Miután 1927-ben csupán 12 Delaunay-Belleville talált gazdára, a Halmos Testvérek is letettek a további próbálkozásról.

Színes riport a Színházi Élet 1928-as egyik számából, amikor színésznők kirándultak Delaunay Belleville autóval (Forrás: ADT)

Derby

1928. tavaszán jegyezték be Székely Ferencz, Reichard Ernő és Balassa Jenő autó- és motorkerékpárkereskedő cégét, amely Budapesten a Podmaniczky út 18 szám alatt működött. Rögtön sikersztorival nyitottak: Balázs László, a többszörös magyar autó- és motorkerékpár-bajnok vásárolt tőlük egy francia Derby sportkocsit. Ám ezt követően a vásárlók nem rohamozták meg az üzletet. Balassa Jenő 1930-ban több váltóhamisítást követően eltűnt Magyarországról, a céget pedig felszámolták.

Derby sportkocsi Szegeden a 1930-as években (Forrás: Kelemen Zsuzsa)

Donnet Zedel

A korábban említet Schmalz József már 1924-től reklámozta a Donnet-Zedel autókat. 1926-ban az Autó szerint "a Donnet Zedel automobilok a legkitűnőbb francia kiskocsikhoz tartoznak és nálunk Magyarországon Székesfehérvárott, mint taxiautomobilok már hosszabb idő óta kitünően beváltak". 1931-ben a hazai Donnet-Zedel állomány 45 darabot tett ki.

Esculape / Teste&Moret

Budapesten a József körút és a Rákóczi tér sarkán ma Erste bankfiók működik abban az üzlethelyiségben, ahol 1900-ban megnyilt a párizsi Automobile Union budapesti fiókja,. Az üzlet létrejötte Herskovits Ignác érdeme, aki Franciaországban tanulmányozta a fejlődő autóipart. Az Automobile Union átmatricázott Teste&Moret kisautót árusított Aesculap (más írásmód szerint Esculape) néven. Érdekes, hogy a szakirodalom szerint a Teste&Moret kisautó beceneve volt a La Mouche (Egérke), de Magyarországon Aesculap La Mouche néven is írtak a járműről. Csermely Károly, korai magyar automobilista és aviatikus életrajzi interjújában azt mesélte, hogy a francia partner [1902-ben] ... a céget otthagyta és közölte velünk, hogy .. az az érzése, hogy Magyarországnak még 10 év kell, hogy az automobilizmust megszeresse”

Az Esculape és a Teste&Moret hazai vevői közül kettő ismert: idősebb Váncza Mihály miskolci ügyvéd, a sütőporról ismert Váncza József nagybátyja. Leszármazottja, Forst Margit az 1980-as években adományozta a Közlekedési Múzeumnak az autót ábrázoló fényképet.

(Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

A Magyar Királyi Posta 1902-ben vásárolt egy Teste&Moret kisautót, amelyet 1906-ig használtak

(Forrás: Postamúzeum)

Genestin

„Fiatal francia gyár a hazájában is csak most kezd elterjedni. Minden typusa olcsóbb, mint a megfelelő kategóriájú más gyártmányú kocsi… E pompás kocsikat most fogják nálunk is bevezetni” - írta a Magyar Automobil és Motorkerékpár Compass 1928-ban. Erre végül nem került sor.