Autórajongónak lenni ma már ritkaság. Általában olyan dolgokat szeretünk, amiket ma divatos lett utálni vagy hibáztatni. Szeretjük a dízelek nyomatékos karakterét, szeretjük az érces hangú sportautókat, szeretjük, ha a kezünkben érezzük a technika minden rezdülését. Amikor eggyé válsz a géppel. Ehhez az élményhez pedig meglehetősen hozzátartozik az is, hogy ne egy elektronika, hanem mi magunk döntsük el, hogy melyik fokozatba, és mikor tesszük az autónkat. A piaci igények viszont változnak, és el kell fogadnunk, hogy lehet, hogy csak nekünk hiányoznak a kéziváltós autók.

Viszont mennyire lesznek egyre ritkábbak a kéziváltók? Mik a pontos számok, és merre mutatnak a piaci trendek? Ezt a CNBC új kutatása helyezi valós perspektívába. Persze csak a saját piacukat, az Amerikai Egyesült Államok piacát vizsgálták, az Edmunds által szolgáltatott információkat felhasználva. Állításuk szerint 327 új forgalomba helyezett autóból csupán 41-et rendelnek kéziváltóval. Ez mindössze 12%-os arányt jelent, noha egy olyan piacon, ahol egyébként sem terjedtek el mérvadóan a kéziváltók. A legtöbb amerikai sofőr soha nem találkozik manuális kapcsolású váltóművel élete során.

Viszont abból a szemszögből vizsgálva, hogy kilenc éve ez a szám jóval magasabb volt, már jól látszik a trend. 2011-ben még az amerikai újautók 37%-át szerelték kéziváltóval. Ez már akkora változás, ami nem feltétlenül csak a vásárlói igények változásán múlik, hanem a gyártókon is, akik a modellfrissítések során már nem kínálnak kéziváltót. Nem beszélve az új modellekről, amiknél manapság csak az alapmodell kérhető manuális váltóval, minden más csak automatával rendelhető. Ráadásul ez a jelenség egyre lejjebb és lejjebb csúszik az autógyártók palettáján, elég például a Peugeot 208 modellkínálatára tekinteni – hogy európai példánál maradjak.

Van még egy szegmens, ahol a kéziváltó számított az uralkodó választásnak. Ezek pedig a sportautók. Hot hatch-ek, sportkupék, izomautók. Ahol a valódi vezetési élményhéz, az autóvezetés teljes uralásához bizony szükség van/volt a kéziváltó adta mechanikus élményhez. Ellenben éppen ezek azok az autófajták, amiket először kaszálnak el az egyre szigorodó CO2 kibocsátási korlátozások, így a gyártók is egyre kevesebbet fektetnek ezekbe a modellekbe. Mind időt, mind pénzt. A hot hatch szegmens zsugorodik, aki túlél, az sem kínál már kéziváltót – lásd nyolcadik generációs Golf GTI.

Egyértelmű, hogy a villanyosítási trend sem a kéziváltóknak kedvez. Egy öntöltő hibridet sem szerelnek kéziváltóval, mi több, legtöbbször hagyományos automatával sem – ott a fokozatmentes CVT-k számítanak az alapvetésnek. A konnektorról tölthető plug-in hibrideket legtöbbször sikerül a hagyományos, belső égésű motorral szerelt testvérek automata váltóival párosítani, viszont, ahogy látszik, kéziváltó ott sem játszik. Hát még a teljesen elektromos villanyautóknál, ahol legtöbbször csak egy irányváltó adja az egyetlen irányváltási lehetőséget, noha egyre eltejedtebbek a kétfokozatú automata szerkezetek a legerősebb sportmodellek esetében.

A szedánokat hatalmas városi terepjárók váltják. A kisautók egyre drágábbak, így a vásárlók már nem sajnálják a felárat a divatos fényezésért, illetve az automata váltóért. Maradnak tehát a vézna felszereltségű alapmodellek, amik az olcsóság kedvéért ragaszkodnak továbbra is hagyományos váltókhoz, illetve a sportmodellek, amik a vezetési élményért próbálkoznak életben tartani a manuális váltókat. Az önvezető funkciók térnyerésével egyre több vezetési manővert vesznek át tőlünk az autóink, és kezdik visszaszorítani a valódi vezetés fontosságát a közutakról. Valószínű ugyanez lesz a kéziváltók esetében is: csak azoknak a kiváltsága lesz, akik szeretnék újra kezükben érezni az irányítást, és néha-néha élvezkedni egy versenypályán.