commons.wikimedia.org

Egyedi azonosítójel lenne a megoldás mindenre?

Itt nálunk az Autószektoron nagyobb részben találkozhatnak olvasóink autós témájú cikkekkel, viszont a szerkesztőség tagjai közül én vagyok az, aki napi szinten használ ötven köbcentis robogót akár a napi munkába járáshoz is télen-nyáron. De nagyon jó hír, hogy továbbra is látom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, hiszen sok robogóst látok, akik akár autójukat kiváltva a nyári hónapokban keresik a közlekedés legolcsóbb, és leggyorsabb módját. Sokunkat értin tehát ez a kérdés, ami Damoklész kardjaként lebeg felettünk, hiszen egy biztos,hogy ha változások lesznek, az kétségkívül pénzbe fog kerülni. És meg is érkeztünk a legfontosabb problémához, amit én tökéletesen meg is értek, mégpedig az, hogy mi azért használunk ilyen járművet, mert a közlekedés legolcsóbb, és legegyszerűbb formáját kerestük, ami egy 'ötvenes' robogó esetében a vételár, és az időszakos szervizek költségén túl az éves biztosítást jelenti. Ha a nagyobb járműkategóriákhoz hasonlóan itt is bevezetnék a kétévenkénti műszaki vizsgálatot, az adókat, és a biztosítást is ennek megfelelően emelnék, az biztosan egyet jelentene azzal, hogy sokan pánikszerűen dobnák el a kismotorokat, és akár újra autóba ülnének, ami mindenképpen rontaná a dugók, és zsúfoltság szempontjából már jelenleg sem rózsás helyzetet.

Mi szólhat a szabályozás mellett?

Több, nagyon fontos tényezőt nem lehet megkerülni, ami a szabályozás mellett szólna, és ebben az esetben egyet kell értenem azokkal, akik sürgetik a változtatásokat. Az első, hogy nagyon sokan visszaélnek a rendszám nélküli lehetőséggel, és megszegik a közlekedés legalapvetőbb szabályait is, tudva azt, hogy rendszám hiányában beazonosíthatatlanok. Emellett a pofátlanság határát jócskán átlépve ülnek fel akár 250 köbcentis, vagy még nagyobb motorral hajtott robogókra és motorkerékpárokra, és használják azokat "ötvenesként". Ezt egyébként nagyon gyorsan leellenőrizhetjük, ha egy adás-vétel oldalon rákeresünk az -ötvenes papírokkal rendelkező- kulcsszavakra. A harmadik problémát a regisztráció, és ellenőrzés nélkül működő járműkategóriában a lopások jelentik. Mivel nincs egyedi azonosítójel, és ma bárki, bármit megvehet és használhat egy egyszerű adásvételi szerződéssel így, ha eltűnik egy robogó, vagy kismotor, nagyon nehezen, vagy szinte soha nem lehet azt megtalálni, akár egy másik színre átfényezve lopott járműként is gazdát cserélhet. Végül pedig égető probléma lenne a lassan harminc évvel ezelőtt hozott szabályozást frissíteni, ami ennek a járműkategóriának 40 km/h-ás végsebességet engedélyez, amit betartva folyamatosan legyőzendő akadályként tipor el a közlekedés többi résztvevője.

c0.wallpaperflare.com

Mi szól a szabályozás ellen?

Természetesen a pénz. Én sokkal szívesebben járnék egy olyan járművel, amivel kényelmesen tudom tartani a tempót egy gyorsforgalmi úton, vagy akár egy 70 km/-ás sebességkorlátozású belterületi szakaszon. (Itt a segédmotorkerékpárok által engedélyezett 40 km/h-ás korlátozás szinte életveszélyes is lehet a jármű vezetőjére nézve.) Viszont ezzel vállalnom kellene azt, hogy rendszámos járművet üzemeltessek, aminek már a névre írás költségei is elszomorítóak, főleg annak tudatában, ha mindezt összehasonlítjuk egy átlagos autó átírási költségeivel. de nézzük csak meg a példát:

Tipikus városi kisautó (Toyota Yaris 2004-es évjáratú 1000 köbcentis motorral)

Vagyonszerzési illeték 21 600 Ft

Eredetiségvizsgálat 17 000 Ft

Forgalmi engedély 6 000 Ft

Törzskönyv 6 000 Ft

Összesen 50 600 Ft

Tipikus városi robogó (Honda PCX 125 2010-es évjáratú 125 köbcentis motorral)

Vagyonszerzési illeték 3 150 Ft

Eredetiségvizsgálat 15 500 Ft

Forgalmi engedély 6 000 Ft

Törzskönyv 6 000 Ft

Összesen 30 650 Ft

commons.wikimedia.org

Ezek után két évente el kell vinni a motorkerékpárt is műszaki vizsgáztatásra, és közben fizetni rá a gépjármű adót, és biztosítást akkor is, ha novembertől márciusig csak a garázsunk dísze (Vagy kivonathatjuk a forgalomból 2300 Ft-ért, de akkor kedvezőtlenebbül alakul a bonus-malus besorolásunk a biztosítónknál). Ugye, hogy ezek után mennyivel szimpatikusabbak a segédmotorkerékpár jármű kategória fentebb taglalt szerény üzemeltetési költségei? Az ismeretségi körömben többen is jelezték, hogy azonnal eladják a robogóikat akkor, ha ezt a kategóriát is irreálisan magas adóval, és sokszor felesleges költségekkel sújtják majd. Így egyáltalán nem rózsás a helyzet a jövőre nézve, ha egy, a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe sorolják az ilyen járművek tulajdonosait. Az elmúlt hetekben a Mopedblog szerkesztője kereste meg az Innovációs és Technológiai Minisztériumot a témával kapcsolatos kérdéseivel, akiknek a válaszából kiderült, hogy nem tervezik a kategória szabályainak, és korlátozásainak felülvizsgálatát, és módosítását. Ami jó hír lehet azoknak, akik tovább robogóznak, és így nem terhelik feleslegesen a várost felesleges autóhasználattal. De a rossz hír viszont az, hogy még ötlet szintjén sem merül fel az illetékeseknél, hogy kidolgozzanak a járműkategóriára egy egyedi azonosítási rendszert, amivel egyszerre két legyet is üthetnének, hiszen a lopások visszaszoríthatóak lennének, illetve a nagyobb teljesítményű robogók, vagy motorkerékpárok sem tudnának "ötvenesként" sunnyogni a forgalomban.

commons.wikimedia.org

Persze vigyázni eddig is kellett értékeinkre, és ezek szerint a jövőben is fontos lesz, hogy körültekintően tároljuk majd a járműveinket, mert ha ellopják, továbbra is szinte lehetetlen lesz az azonosítás hiányában a nyomára bukkani. Illetve bízni kell abban, hogy a rendőri ellenőrzések a jövőben is folyamatosak lesznek az utakon, így meglesz az elrettentő ereje az akár 100.000 Ft-os közigazgatási bírságnak, illetve a biztosítási csalásnak, amit a nem megfelelő járműkategóriára kötött biztosítással kockáztatnak. Bízzunk benne, hogy ezt a jövőben egyre kevesebben merik majd bevállalni.  

Nagyon kíváncsi vagyok olvasóink véleményére is a témában, főleg azokéira, akik akár napi szinten közlekednek segédmotorjukkal. Facebook oldalunkra várjuk a témával kapcsolatos hozzászólásaikat.