Szerző: Mészáros Erika

1. Aki vezetett már vidéken, az tudja: márpedig csodák léteznek. Főleg az ittas személyek esetében, akik születésüktől fogva kerékpáron közlekednek, nagy valószínűséggel a sírig. Egyenes derék, egyenletes tekerés, hullámvonalban. Ez a stílus életveszélyes. Ha a fej 4 centimétert balra billen, az a nagy ívben balkanyar index. A jobb farpofa megvakarása, a „Hamarabb lecsaptam volna a kanyart, de ez még csak a szomszéd háza” felismerés. A „Csoda, hogy még él” kategóriában szerencsére nem ütöttem el senkit. Eddig…
2. „Aki sose néz hátra” Nem tudom, hogy ennek a típusnak milyen kapcsolatai vannak az égiekkel, de gyanítom, ismeri a legfelsőbb szerveket. Ezzel a kategóriával a kerékpárosoknak is meggyűlik a bajuk, márpedig arról nagyobbat lehet esni. Jellemzői: ritka gyors, dinamikus, kiszámíthatatlan, párját ritkítóan hülye. Már csak amiatt is, hogy tuti keresztülmész rajta, ha 1 másodperces reakcióidőt hagy a bevágott balkanyarjánál. Ezt a közlekedési stílust biciklisként követve kivédeni majdnem lehetetlen küldetés. Nekem egyszer sikerült, ezért nem kellett a kétkerekű alkatrészei között humántestrész-turkálót rendezni.
3. „A nem vagyok benne biztos típus”… én sem, hogy az anyukájuk az ilyeneknek melyik KRESZ-könyvből mit magyarázott el. Ez a finom magyar virtust ultraröviden vágja fel az anyázásig, -attól függően-, hogyan is kezeljük a haragunkat. A csellengés az egyes fokozat. Veszélyes a „Kitettem a kezem, de nem is arra megyek bár, ha már a felezőnél vagyok, akkor jobbra le”. Na, ez már az SBO-ért kiált. A kedvencem a „Hirtelen itt megálltam az út szélén, mer’ valami eszembe jutott”. Ilyenkor fekvőrendőrért üvöltök, hátha ott helyre rázódik a szerencsétlen agyában valami… Csak nehogy rosszabb legyen!
4. A határozott: „Nekem van elsőbbségem” az abszolút favoritom. Ez a típus nem cicózik. Arra megy, amerre akar, a közlekedéstől teljesen függetlenül. Ez a keménykedés akkor lép kórházi szintre, amikor neki volt elsőbbsége, csak nem adták meg.
5. Közlekedik a család bringával:

5.1 „A normális, de kihalóban lévő fajta” család. Ismérvek: gyerek megy elöl, mert ismeri az útvonalat, nincs kapkodás, időben szabályosan jelez mindenki. A követési távolság biztonságos, a szülő csak akkor szól, ha muszáj.

1. 2 „Én megyek elöl” család. Jellemzők: aki bírja, kövesse – beleértve a gyereket is. Azért hozzátenném, hogy egy 20-as vagy 24-es kerékpárral sose érik utol apuka 28-asát… Vagy lóg a belük, vagy máshol kanyarodnak le. Az ovisok még sírni is szoktak. Éljen a hős családfő, aki bringázni vitte a porontyokat.
2. 3 „Tirpák-falva” Ez a szülő vagy PÁROS üvölt, ha elöl megy, ha hátul, ennek a gyerekei semmit sem csinálnak jól, mindenki béna, csak ő nem. Azért egyszer-egyszer a tükörbe kéne nézni, nehogy a fagyi visszanyaljon.

6. „A minden autós álma” Jellemzők: anyukája, apukája rendes ember. Ismeri a KRESZ-t és ezt bölcsen tovább is tudja adni, kellő mennyiségű türelemmel. Ő maga és a gyermekei sem veszélyeztetik a forgalmat, körültekintően döntenek a közlekedési szituációkban. Ismerik a karjelzést, a zebrán áttolják a bringát, lehúzódnak a szűk utcán, hogy a személygépkocsi normálisan elférjen.

Szabályos

A teljesség igénye nélkül felsorolt típusok esetében egy nagy kérdés van. Az 5.1-es és a 6. kategória hogyan szaporítható? Vannak projektek, amelyek a népességnövekedést segítik, de olyanról még nem tudok, ami az utólagos intelligencianövelést támogatná. Arra vagyok kíváncsi, hogy a már meglévő problémás szülőkön milyen módszerrel lehetne segíteni? Mert valljuk be, minden a családban kezdődik…

Addig azonban ajánlom mindenkinek, hogy úgy vigyázzon a kerékpáron ülőre, mintha nejlonzacskóba csomagolt koronavírus-bomba lenne. Ha kipukkan, vagy eldől, a következmények beláthatatlanok…

Vidéki arc