Feltehetőleg régen sem lehetett másként, mint manapság, csak a körülmények voltak mások. Ahogy szoktuk volt mondani, akiket anno a benzin gőze megcsapott és ab ovo megvolt bennük a jóravaló restség azok kisebb fajta csodákra voltak képesek a hőskori manufaktúrában is. Brazília, ahol számos autógyártó megvetette a lábát mondhatni, hogy szinte kézenfekvő alapjául szolgált az egyedi autóépítő műhelyeknek.

Az anyagban szerepelő képek és az autók is a szamba, a foci és a karneválok országában Brazíliában készültek. A fotókon az is biztosnak látszik, hogy az „alapokat” a Ford biztosította. A prototípusok a teherautó és személygépkocsi, amolyan kettő az egyben koncepcióját akarták megvalósítani, tehát akár ősi SUV-ként is tekinthetünk rájuk. Pár fotón a háttérben egy FORD feliratú épület áll, amiről kiderült, hogy a dél-amerikai ország Ipiranga városában található Ford üzem, de ugyanakkor biztos, hogy nem a gyárban készültek ezek a járművek. Így egyértelmű, hogy a montázs nem lehetett más, mint korabeli marketingeszköz.

Sok kisebb autóműhely neve is felmerült az „elkövetők” között, és úgy tűnik, hogy ez az ország nem csak a foci egyik szentélye. Az átépítők nevei között felmerült a Engerauto, ahol a mai napig is csinálnak érdekes átalakításokat, többek között a szimpla fülkés pickupba toldanak be egy üvegezett hosszabbítást, de ugyanilyen megoldásokat kínál a Souza Ramos is, akiknél még egy kupéból kombi átalakítására is rácsodálkozhattunk.

Engerauto "egyedi megoldása"

A mutációk – feltehetően a hazai gyártás miatt – alapjait a Ford F100-as adta. A minden pickupok atyjának is tekinthető F sorozat először 1948-ban gurult ki a gyárkapun. A képeinken látható 100-as, ki hinné, hogy ekkor már a negyedik generációt képviselte. Egyébként 1961-es megjelenése egy apró mérföldkőnek is tekinthető a modell történetében. Ugyanis az „F-es” elődök korábban kifejezetten a kemény teherautós vonalat képviselték.

Szemben az új generációs 100-assal, ami természetesen megtartotta a serpák teherbírását és szívósságát, azonban már alacsonyabb hasmagassággal készült, ebből kifolyólag új felfüggesztéseket fejlesztettek ki hozzá, melyet aztán egészen 1979-ig használt a Ford. A technikai újítások mellett egy új szemlélet is gyökeret vert, ami szakított a teherautós belső kiképzéssel. Az F100-as utasfülkéjének belseje már személyautós volt, sőt a gyártási ciklusa utolsó előtti évében egy speciális „styling” csomag is megjelent a kínálatban. Ez utóbbi már sejtetni engedte, hogy a későbbiekben ebben a kategóriában sem csak a teljesítmény, hanem a komfort is komolyan számítani fog. Érdekessége az F sorozat negyedik családtagjának, hogy e modell egyik változata jelent meg először Ranger néven, útjára indítva a modell történetének egy újabb legendáját.

F100 Ranger keresztlevéllel - 1967

Összegezve: az F100 korabeli újszerűsége megindította a kis manufaktúrák fantáziáját, és számos sajátos variációt készítettek belőle. A korszak és a helyi technológiák kezdetlegessége azért tetten érhető egyik-másik átalakított változatnál, de hát nyilván abból főztek, amijük volt. Ennek ellenére nem nagyolták el a dolgokat és szép kis munkák születtek.

Családi változat

Noha anyagunkban az F 100-ast emeltük ki, természetesen nem ő volt az egyetlen alany, amit újra értelmeztek. GMC-ket is alakítottak át egyedi ízlés szerint.

Mai szemmel rendhagyó mivoltuk miatt mindenképpen érdekes elmerülni ebben a kis történelmi szösszenetben. Ma már talán megmosolyogtató az egykori éra egyedi és olykor kivételes stílusa, de kétségkívül megragadják a szemet és kalandozásra hívják a fantáziát. Mire gondolok? Az olyan megoldásokra, mint a „szekrényajtóként” nyíló oldalajtók, vagy az előre dőlő „A” oszlopok, az erősen hajlított első, illetve hátsó üvegek, vagy a dupla antennák a háromszínű fényezés mellé, megspékelve egy kis fehér oldalfalú abronccsal.