Renske Cox és Maarten van Pel nem ijedős, sőt, mindketten szeretik a kihívásokat és megszervezték különleges utazásukat. A kiválasztott autó egy 2021-es évjáratú Škoda, amivel semmi gond, ám némi nehezítést jelentett, hogy egy Enyaq, ami elektromos hajtású, sőt csak is akkumulátorról táplálkozik. Mindez egy európai túrán nem jelent gondot, de a holland pár ennél messzebbre ment a tervezésben: a 38 országot érintő, 38,6 ezer kilométeres túra Hollandiából Dél-Afrikába vezetett, majd vissza.

Az öreg kontinensen még viszonylag tervezhetőek a töltéshelyek, ám villanyautós expedíciót szervezni Afrikába, az már tényleg kihívás, hiszen finoman szólva is ritkás az EV modelleket kiszolgáló hálózat. De Renske Cox és Maarten van Pel bátor és kreatív páros, vittek magukkal egy saját tervezésű és készítésű töltőállomást.

Igaz, először otthon is kipróbálták a módszert, a telepített töltést, ami befért a csomagtartóba, ezért személyes cuccaikat a tetőbokszban szállították. A tágas Enyaq k 585 literes koffer részének köszönhetően volt bőven helye a hatvan összehajtogatható napelemnek és a speciális DC-DC töltőnek, ami a mobil szolár erőmű által megtermelt energiát minimális veszteséggel töltötte a kocsi akkumulátorát.

Ezzel a módszerrel nyerték ki a napból az utazás során felhasznált 5500 kilowattóra 54 százalékát, így az egy évig tartó és közel negyvenezer kilométeres túra üzemanyagkötésgének több mint felét a napból lopták.

Némi procedúrával járt a tankolás, hiszen minden nap egyszer ki kellett pakolni, összekötni a napelemeket, majd induláskor újra bepakolni a mobil erőművet. Igaz, ez nem a gyártók által ajánlott gyors-töltés, hiszen a napelemes rendszer elméleti teljesítménye 10,8 kW, de az egyéves túrán a holland párnak volt bőven ideje kivárni a a lassú akkutankolást.

A tetőbokszon kívül a mindennapos táborozásra és nehéz terepre is felkészítették a gyárilag 188 mm-ees hasmagasságú Škodát, mely terepgumikat és megerősített felfüggesztést kapott. Volt még a felszerelésben kompresszor, hordozható generátor és indukciós főzőlap, így otthonosan tették meg a hatalmas távot, amit hibátlanul teljesített a 4,65 méter hosszú, 2,77 méteres tengelytávú és 2011 kg menetkész tömegű Enyaq, aminek egy töltéssel a WLTP/City hatótávolsága 700/542 km.

Úgy látszik a márka nem csak a vevőket vonzza, hanem a kihívást szerető fiatalokat is, hiszen így született a Škoda pályázatának győztese, az Afriq, mely az ínséges helyeken vizet is előállít.

A VW konszernhez tartozó cseh márka 2013-ban indította útjára gyakornoki tanulmányautó-programját, melynek keretében készült már városi mini, négy roadster, két pickup és egy sportkupé, nyolcadik darabként pedig rali autót kreáltak az egyetemisták.

Voltak végzősök, akik nem elégedtek meg a népszerű Kamiq átformálásával, műanyag idomok és LED fényszórók felszerelésével, hanem tartalmilag is ütőset dobtak.

A Kamiq tereprali-változata a korábbi tanulmánymodelleknél jóval több időt és munkát igényelt, mert a karosszéria merevségének növeléséhez a hátsó ajtókat a bukókerethez hegesztették.

Megnövelték a kerékdobokat és lökhárítókat, megerősítették az Afriq futóművét, 16 colos abroncsokat szereltek a Dotz 4×4 Offorad felnikre, hátsó légterelője és motorháztetejének gyors-rögzítője a Škoda Fabia Rally2 versenyautóról származik, ahogy a műszerfal, a hatpontos biztonsági övvel szerelt két versenyülés is. Kidobták a Kamiq kormányát, helyére légzsák nélküli versenyváltozat került.

A 25 gyakornok a gyár mérnökeinek segítségével négy hónap alatt kétezer munkaórával építette meg a teljesen működőképes autót, melynek elkészítésében a Škoda Motorsport műhely tanácsokkal és eszközökkel is segítette a diákokat: kabinkamerákat és belső kommunikációs rádót adtak a projekthez.

Az Afriq nem csak az alapul szolgáló Kamiq és a rali Fabia rokona: Škoda Octáviából származik négyhengeres, két literes, 190 lóerős teljesítményű, 230 newtonméteres nyomatékú benzinmotorja, hétfokozatú DSG váltója és összkerékhajtása.

Igazán eredeti ötletet is beleépítettek: a sivatagi versenyre felkészített autó csomagterébe, a pótkerék mellé egy mini vízgyártó-berendezést szereltek, amivel naponta 20 liternyi ivóvíz állítható elő a légkör páratartalmából. A Škoda Afriq hátsó üléseinek helyére beépített Watergen frissvíz-gyártó 42 technikai és tudományos szabadalommal védett rendszer, melyet 2009-ben kezdtek fejleszteni.

Ahogy elődei, ez a modell is a Mlada Boleslav-i Škoda Múzeumba kerül, ott parkol már az 1970-es 120 pickup, az 1975-ös BUGGY Type 736-os, valamin az újkori egyetemisták modelljei: a 2014-es Citijet, mely a széria Citigo kétüléses változata, majd a Fabia alapokra épített Funstar pickup, a Rapid Spaceback-ből faragott Atero, az elektromos Element, a Karoq suv modellből kreált Sunroq, a Kodiaqból alakított Mountiaq, a Scala bázisú Slavia és az idei Afriq.

GoSun

Még véget sem ért az elektromos Škoda túra, amikor a GoSun piacra dobta a tetőbokszból harmonikaszerűen kihajtogatható 1200 W teljesítményű napelemet. A cég állítása szerint a 32 kilogrammos szolártöltőt két ember 20 perc alatt összerakhatja és nagyjából 15-30 kilométernyi hatótávot képes termelni.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!