Sokan vannak, akiknek még mindig idegenül hangzik a DS, mint márkanév, pedig a Citroën 2014-ben avanzsálta önálló márkává az addig a márkán belül a luxuskategóriát képviselő megnevezést. Ezzel gyakorlatilag pozícionáltuk is a márkát, ami nem más, mint egy francia prémiumgyártmány.

A 4-es modell a fenti definíciónak mindenben eleget tesz és bár a tesztre az elérhető legnagyobb felszereltséggel, PHEV változatban érkezett hozzánk a DS4, így a szerényebb kivitelek milyensége ismeretlen maradt, azonnal meg is győzött, hogy tudnék a mindennapokban ilyen autóval járni.

Nem hal meg a dizájn oltárán

Az első és legfontosabb dolog, amikor a DS4-ről kezdünk beszélni, az a bődületes ötletparádé, amit a kivitelezésben, formatervezésben megvalósítottak. Láttunk már bátran rajzoló tervezőket, akik minden hagyománnyal szakítva alkottak új formát, de sajnos közben a futurisztikus külsőhöz nem sikerült a belső értékeket, vagy a használhatóságot társítani.

A DS legfőbb építőkockája a rombusz. Káróminta néz ránk mindenhonnan. A kocsin egyedül a kerékjárati ív (na, meg a kerék) mutat valami görbületet, azon kívül kizárólag egyenes vonalakból építkeztek kívül-belül.

Nem is szabad ennyire előre szaladni. Mielőtt elvesznénk a részletekben, tisztázzuk mi is ez. A DS4 egy crossover. (Ugye, ha nem tudjuk eldönteni, hogy egy hagyományos ferdehátú, vagy egy egyterű, esetleg terepjáró áll velünk szemben, na, az a crossover.) Picit emelt hasmagasság, kicsit öblösebb hely a kerekek és sárvédők között, néhány fekete betételem és meg is vagyunk.

A 4-est szemből nézve tűnik fel leginkább, hogy magas. A klasszikus értelemben vett első lökhárítót mindhiába keressük, a két méregfog alakú menetfény között egy-egy rövid szakaszon megtaláljuk ugyan a műanyag burkolatot, de ezeket azonnal fel is tagolja a nagyméretű hűtőrács és egy vízszintes krómszínű díszléc. A két fő fényszóró szintén egy króm betételemmel csatlakozik a rácshoz.

OK, elamatőrködtem a nyitott kilincsekkel való fotózást

Kezdjük a rombuszozást: az említett első hűtőrács, mint definitív elem kezdi a sort, amely természetesen kárómintát kapott. A tökéletes illesztéssel felszerelt motorház fedélen 3 övvonal található. A középső a gyártói jelzés fogja közre és igen keskeny, a két szélső pedig a klasszikus autórajzolási technikát követve fut a fedél hátsó sarkai, vagyis a visszapillantó tükrök irányába.

A kocsi oldalról meglepően nyúlánk. Persze segít ebben vizuálisan a sok vízszintes vonal, legyen az tetősín, vagy dizájncsík a hátsó ablaktól. A legmarkánsabb vonás mégis a szintén rombuszra hajazó övvonal játék a kocsi a oldalán. Az első ajtón egymásba futó élek vezetik a szemünket, a hátsón pedig egyrészt az első vonal folytatása, másrészt egy elhaló felfelé irányuló törésvonal kelt furcsa érzetet.

Hátul is minden annak az érdekében áll úgy, ahogy, hogy a kocsi a lehető legszélesebbnek tűnjön. Akármennyi képet nézek meg a DS4-ről, nem tudom pontosan szavakba önteni azt az érzést, amit a kocsit nézve éreztem: tudom, hogy ez rettentő sok, nagyon bátor és sokaknál ki is veri majd a biztosítékot, de akkor is kell. Mert szép, mert egyedi.

És akkor belül még nem ültünk

A káróminta a kocsi belsejében annyi helyen jelenik meg, hogy ha valahol véletlenül nem lenne ilyen dizájnelem, már rendesen hiányolnánk. A tekerőgombok redőzése, a kapcsolók felülete, minden egyes nyomógomb vagy kilincs, a burkolatok, mind-mind hordoz valami játékos mintázatot.

A kedvencem a vezető oldalán elhelyezett ablakemelő kapcsolócsoport volt, ami leginkább egy optikai illúziót juttatt az ember eszébe, egyszerűen gyönyörű.

A minden irányban állítható első bőrülések fantasztikusan kényelmesek. Képzeljék csak el, hogy a híresen kellemes ülésű francia autóknál még jobban ráhajtanak erre… Hátul az autó nem tudja meghazudtolni a méreteit, de azért szombat este haza lehet vele dobni a haverokat, úgyis egész úton a dizájnon fognak rugózni.

A 390 literes csomagtartóból úgy 10 litert mindig a töltőkábel táskája fog elfoglalni. Itt nincs semmi különös látnivaló, kérem haladjanak tovább.

1.6 THP és 110 lóerő villanymotorból

Az 1.6 THP nem örvend túl nagy népszerűségnek a használtautó piacon. Tulajdonképpen egy rettegett motor, de amíg minden működik rajta, addig nagyon meggyőző. 132 kW-os teljesítménye önmagában is sok mindenre elég lenne, de ha mégsem, akkor 12,4 kWh-ás lítium-ion akkumulátorról dolgozó 110 lóerős villanymotor bármikor ott van, hogy besegítsen neki.

A kocsi gyorsulása valahol 7 másodperc körül van 100 km/h-ra, de nem hiszem, hogy ez a mutatószám bárkinek is számítana, aki a DS mellett dönt.

Zöld rendszámos, tehát elvileg tudnia kell az 50 km-es tisztán elektromos hatótávot. Nos, ha nem hegyezi magát az ember, akkor a valóságban inkább a 45 km lesz a realitás. Ha nem vetünk be hypermiler szkilleket, akkor valahol 20 kWh/100 km lesz a fogyasztás. Ha nagyon nekiduráljuk magunkat, akkor tud 15-tel is közlekedni.

Gyorsan hozzátenném, hogy normál üzemmódban használva, odafigyelve arra, hogy ne tiporjuk egyharmadnál jobban a gázt, a DS4 70 km/h-ig nem is nagyon gyújtja be a benzinmotort. Ekkora sebességgel – a városban ugye bőven elég – simán megy tisztán elektromos üzemben akkor is, ha erre nem kényszerítjük külön.

A fedélzeti rendszert külön kell tanulni

A tesztautók átvételekor, indulás előtt az első dolgom, hogy párosítsam a telefonomat a rendszerrel. Már erre is elment jóval több idő, mint amire számítottam, pedig magyar nyelvű a menü.

A működés titka, hogy van egy (természetesen rombusz alakú) házikó piktogramos gomb a kijelzőtől balra. A menüben visszafelé csak ezzel lehet lépkedni, és amíg ez nincs meg, csak össze vissza nyomogatja az ember. Az biztos, hogy a DS4 nem erről a tulajdonságáról lesz híres, de kis (egy heti) gyakorlással azért bele lehet jönni a használatába.

Mire valamennyire kiismertem a rendszert el is telt a teszthét és már-már úgy gondoltam, mégis csak jó ez a cucc, és akkor befagyott a rendszer. Visszaadás előtt teletankoltam egy benzinkúton a kocsit, ami annak rendje módja szerint a 360 fokos kamerarendszer volt az utolsó kép, ami a leállítást megelőzően megjelent a központi képernyőn.

Induláskor tűnt fel, hogy a kép nem változik. Bár a rendszer futott, a kamerafunkcióra kapcsolva, mindig a benzinkutat láttam a képernyőn. Ez mínuszpont.

Felemelő érzést nyújt

Összeségében egy DS PHEV-vel utazgatni nagyon jó érzés. Kényelmes, az egész olyan újszerű, miközben belül a legjobb technika dolgozik. Az átlagos városi furikázás megoldható tisztán elektromosan, tehát viszonylag gazdaságosan. Igaz, hogy cipelünk egy 1.6-os turbómotort és hozzá a benzint is, de ez pedig nem csak biztonságérzetet nyújt, hogy különösebb tervezgetés nélkül is oda fogunk érni valahová, hanem azt is garantálja, hogy ha kell a „kraft” akkor bármikor közbelép a belső égésű erőforrás. Talán az 1.6 THP is tovább bírja majd, ha tulajdonképpen csak másodlagos motorként van használva, illetve remélem, hogy a fejlesztésekkel azért sikerült már kihúzni a korai péndányok méregfogát.

Családi autónak talán kicsi a DS4, de pároknak, vagy egyedülállóknak tökéletes és egyedi választás.

További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát!