A családunk és a munkánk megköveteli a figyelmet, toleranciát, kompromisszumokat. Ezért is lehet az, hogy az eddig tapasztalt feszültséget csak magunkban hordoztuk, de most mintha kiszabadult volna a szellem a palackból. Ennek a hatása pedig azonnal érzékelhető az élet minden területén, naná, hogy a volán mögött is!

Normál esetben és egy normális tavasz idején is vonzó az aszfalt, még azoknak is, akik lehet, hogy egyébként nincsenek oda a sebességőrületért. A száguldás egy igazi élményfröccs, amit minden évben igen sokan igyekeznek átélni. A megmagyarázhatatlan szabadságérzés, az adrenalinbomba, az eufória érzése spanolja fel igazán a vadócokat. A közlekedésben évről évre megszokja az ember, hogy ebben az időszakban fokozott figyelemmel kell vezetni.

2021-ben azonban felfordult a világ. Nem elég, hogy a vacak tavaszra sokat kellett várni, valahogy a volán mögött szabadultak el az indulatok. Négykeréken olyan marhaságokat lehet tapasztalni, hogy az nem igaz. A sima vad száguldozók ugyanis a városban gombamód szaporodnak. Érthetetlen dolog számomra, miért ott kell a sebességvágyat kiélni, ahol mások testi épségét is veszélyeztethetjük. Gondolom, nem lenne nagy erőfeszítés az elhagyott területek, az alacsony forgalomú utak felkutatása, ahol – bár nem szabályosan –, de legalább mások életének kockáztatása nélkül lehet a gázpedált tövig nyomni. Ráadásul, egyre több helyen és egyre gyakrabban ellenőrzik a közlekedőket, hála a térfigyelő kameráknak és a kreatív rendőri ellenőrzési formáknak, de még ez sem elég!

A leghajmeresztőbb ebben a kategóriában, amikor a nagy teljesítményű kocsiban ülők a városi közlekedés autómentes kis szakaszait használják gyorsulási gyakorlatra. Ha van szabad 50 méter, már turbóval lövik ki a járgányt, és ettől egészen biztos, hogy frászt kap gyalogos, autós, gyerek, felnőtt egyaránt. Jó esetben a mentősök nem, de csak akkor, ha balesetmentesen ér véget a történet. A kockázat viszont óriási!

A nagyvárosi sávváltó száguldozók a másik halálrali-kategória, tőlük még a legrutinosabb sofőrökben is felszalad a pumpa. Érthetetlen, hogy még mindig vannak, akik ezt is hobbisportnak használják. Így viszont senki ne csodálkozzon a rengeteg koccanásos baleseten…

A friss tavaszi és nyári levegő a motorok szerelmeseire is mágnesként hat. Bizony, autóban ülve egyre többször kell arra számítani, hogy az araszoló kocsisor mellett elsuhannak egy kétkerekűvel… Ráadásul bármelyik oldalon. Ez egy nagyon veszélyes manőver, a várakozó sofőröknek állandóan résen kell lenniük. Brutálisan kicsi a távolság a járművek között, ráadásul a semmiből teremnek elő a jelentős méretű és sebességű motorok. Az országúti sorelőzés is hajmeresztő, de lakott területen belül ez olyan, mint egy élő „halálszlalom-rali”. Senki sincs biztonságban…

A csodálatos robogók használóinak is komolyan kellene venni a közlekedésbiztonságot. Jó lenne, ha a gyorsabb előrejutás érdekében nem veszélyeztetnék a körülöttük – tegyük fel – szabályosan haladó egyéb járművek utasait. A száguldásra pedig ott van a kutatómunka… Bizonyára, aki komolyabb vasparipával rendelkezik, jól ismeri az alacsony forgalmú, kis kockázattal járó utakat, ahol szabadon lehet engedni a lóerőket. Megjegyzem: nem szabályosan…

Azt gondolom, hogy a közlekedés kultúrát ugyanúgy tanítani kellene, mint a vezetést. Legfőképpen a jogosítvány megszerzése után! Sajnos, egyelőre ilyen kurzusok nincsenek, pedig gyanítom, ha a vezetői engedély érvényessége függne tőle, sokan visszavennének a veszélyes marhaságokból.

Mindenesetre a sebesség, a szabadság, a napsütés és a virágillatú zöld természet igazi élményparadicsom, pont ezért kell ilyenkor a józan ész pórázára kötni a sebesség iránti vágyat. Kivétel nélkül mindenkinek!

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!