Printerrel olyan bonyolult formákat és szerkezeteket is le lehet gyártani, ami máshogy nem volna lehetséges

Az internet kedvencei ezek a szerkezetek, palacsintát vagy lakóházat, miniatűr, folyékony Eiffel-tornyot vagy köztéri szobrot, koponyacsontot vagy pizzát, illetve bármely, korábban fröccsöntéssel előállított műanyag használati tárgyat felépít rétegenként az alapanyagból a térprinter.

Nagy szezáció volt, amikor kiderült, hogy a nyomtatott pisztollyal lőni is lehet, és a kicsinyített plasztik Toyota-váltóban forognak a fogaskerekek és az ember botváltóval változtathatja az áttételt. De akármilyen szellemesek is ezek a „nyomtatványok”, leginkább csak a hóbort kategóriájába sorolhatók. Akkor válik majd igazán egyenrangú technológiává a 3D print, ha az otthoni nyomtatás olyan egyszerű lesz, mint a kapszulás kávéfőzés, ipari méretekben pedig olyan méretű szériákat lehet elérni, mint most a mai fröccsöntő gépeken. Jelentős technológiai ugrást jelent majd, ha már nem csak hőre lágyuló - vagy épp keményedő - műanyagból lehet nyomtatni, hanem mondjuk fémből is.

A jövő szerelője nem nagykerből szerzi be a hiányzó alkatrészeket, hanem online lehívja a 3D műszaki rajz-sémát, és kinyomtatja a megfelelő fémpor felhasználásával. Ez a jövő nem is olyan távoli. Az Audi ingolstadti központjában már működik a kísérleti lézernyomtató, amely fémporból nyomtat alkatrészeket. A technológia lényege, hogy egy berendezés mikronnyi vastagságú rétegenként viszi fel a fémport, amelyet egy lézersugár hevít fel a megfelelő pontokon. A technológia rendkívüli pontosságú és bonyolultságú munkadarabok megalkotására képes, de még meglehetősen lassú.

A nagyipari felhasználás tehát még odébb van. A lehetőség azonban roppant csábító, hogy a jövőbeli autós, ha elkopik, egyszerű nyomtatással pótolja a fékbetétet vagy az ablaktörlő kart. Addig marad a nyomtatott pizza vagy palacsinta, habár ezeket megsütni talán gyorsabb és egyszerűbb.

Jámbor Gyula