Nagy élményt, és nagy kihívást jelentett, hogy ennyi profi lovas és lovag között autózhattunk, mint ahogyan a történelmi helyszín is lenyûgözött. A várban harminc éve jártam legutóbb, akkor mellig ért a gaz, abban az idõben vette át a mostani várkapitány, s azóta rendbe tették, nagyon szép lett – mondta Szalay, aki azt is élvezte, amikor láng és füstcsóvákat kellett kerülgetnie (a csapat elõször használt pirotechnikai eszközöket filmforgatáson). –  A három nap alatt egyszer ért igazi meglepetés, amikor a forgatókönyv szerint a motorháztetõn landoló lovag túl nagy lendülettel érkezett, és vállal beütötte a szélvédõt. Akkor egy kicsit meghökkentem, de szerencsére nem történt baj, csak a szélvédõ bánta.”

 

S hogy mi volt az, ami a legjobban tetszett? 

„A barátság és szeretet, amivel itt fogadtak minket” – mondta Szalay. 

 

„A lelkesedés, amivel a lovagok a munkájukat végzik. Nagyon jó, hogy ennyire szeretik azt, amit csinálnak” – tette hozzá Bunkoczi, akinek mostantól új beceneve van. A várban dolgozó egyik idõsebb bácsi elnevezte õt „Segédhajtó Úr”-nak, úgyhogy el is döntötte, a navigátor megnevezést mostantól erre cseréli.