Szerző: Heimer György

Az új cégnévben a stello/stella latin eredetű, csillagfényt, csillagok közötti ragyogást jelent. A minap nyilvánosságra hozott közlemény meglehetősen emelkedett stílusban indokolja a névválasztás szempontjait. Mint írják, a Stellantis „a nagynevű autóipari márkák és az erős vállalati kultúrák új és nagyratörő felsorakoztatására utal, kifejezi, hogy a mobilitás következő korszakában az élenjárók egyikeként összefognak, egyúttal megőrzik összes értékeiket… A latin név tisztelegés az alapító vállalatok gazdag történelme előtt, a csillagászati kép egyben az optimizmus, az energia és a megújulás igaz szellemét sugározza.”

Iparági szakértők a névválasztást kommentálva megjegyzik, hogy az egyfajta kompromisszum, mondván a leendő közös vállalat nevében a két alapító kerülni akarta a forgalomban lévő márkáik használatát, mivel az egyaránt hátrányos a másikra nézve. Ennél azonban lényegesebb, hogy ha az összes érdekelt áldását adja a frigyre, akkor 50 milliárd dolláros alaptőkével a világ negyedik legnagyobb autóipari óriásvállalata jön létre a Toyota, a Volkswagen és a Renault-Nissan csoport után. Az elemzők arra is rámutatnak, hogy a világ autóiparában a láncreakció sebességével mennek végbe a cégfúziók, ma már jószerivel egyetlen kisebb márka sem tudta megőrizni függetlenségét. A PSA nemrég a GM-től leadott Opel-Vauxhall márkával bővült, míg a transzatlanti FCA 2014-ben jött létre, jelenleg Chrysler, Dodge, Ram, Jeep, Fiat, Alfa Romeo, Maserati márkák tartoznak hozzá. A The Wall Street Journal amerikai napilap fülese szerint a fúzió az „egyenlők egyesülése” lenne. Az új cégben a PSA vezér Carlos Tavares és az FCA elnöke, John Elkann (aki a néhai Fiat-elnök, Gianni Agnelli unokája) egyaránt megtartaná jelenlegi beosztását. Korábban az FCA még a Renault-nál tapogatódzott a fúzióról, de azok a tárgyalások kudarcba fulladtak.