Szerző: Jámbor Gyula - Magyar Nemzet

Kilencvenkilenc százalék BMW, egy százalék dízel – ezzel a címmel ismertette egy német autós szaklap 1991-ben tesztjének eredményét az akkor kipróbált dízelmotoros bajor csúcslimuzinról. Anisits Ferenc, a márka magyar származású motorfejlesztője ettől az időponttól számította a gázolajos erőforrás egyenrangúvá válását a rangos és kifinomult gépkocsik körében. A mai autókat ismerve nehéz elképzelni, de tény, hogy a 80-as éveket megelőzően az öngyulladós motorok jelentős technikai hátrányban voltak a benzinesekkel szemben.

Jól jellemzi ezt, hogy akkoriban olajkályhának becézték a dízelmotort, amely alacsony fordulaton, jelentős zajjal és rezonanciával mozgatta a gépkocsikat, bár kétségtelenül szerény fogyasztás és alacsony gázolajárak mellett. A motorfejlesztők azonban kapva kaptak a gazdaságos öngyulladós technikán. Köztük kiemelkedett a BMW-nél működő Anisits, de más márkák is – alkalmanként szövetségre lépve – fejlesztettek pörgős, a benzineseket megközelítő, később meg is előző rugalmassággal, terhelhetőséggel, teljesítménnyel rendelkező dízelmotorokat. Ennek a fejlődésnek mára az az eredménye, hogy a BMW, amely kifejezetten sportos jellegű gépkocsikat gyárt, tavaly értékesített modelljei közül körülbelül 80 százalék volt gázolajos. Vagyis megfordult a trend, ma már a dízelmotorok kapósabbak, igaz, a dízelüzemanyag ára drágábbá vált a motorbenzinénél.

A dízelek uralmának azonban alighanem rövidesen véget vet az Európai Unió károsanyag- kibocsátási szabályozása. Az Euro VI. normának a dízelmotorok csak komoly kiegészítő szűrőrendszerek alkalmazásával felelnek meg, amelyek többletköltsége már nem teszi versenyképessé a technológiát.
Ráadásul a másik technika, a hagyományos Otto-motor is továbbfejlődött időközben. A hetvenes években még egy szál csavarhúzóval neki lehetett állni kisebb javításoknak, ma már számítógépre csatlakoztatással kezdik a munkát a szerelők. Az informatika vezérelte motorok belsejében szabályozottan robban a keverék.

A legújabb fejlesztési irány pedig a méretcsökkentés. Kis űrméretű, akár csak háromhengeres, direkt befecskendezéses és turbós motorok viszik a prímet az európai motorgyártóknál. Magunk is láthattuk az Opel egyliteres háromhengeresét a szentgotthárdi soron próbagyártásban, és vezethettünk 1,6-os, turbós benzinest. A kisebb méretből, kisebb fogyasztásból, kisebb károsanyag-kibocsátásból adódó megtakarítás segít megfelelni a környezetvédelmi előírásoknak. Az új technikai megoldások, mint a közvetlen befecskendezés és a turbófeltöltés, pedig ugyanolyan teljesítményt biztosítanak, mint a korábbi nagyobb motoroké. Arról azonban még nincs hosszú távú tapasztalat, hogy ezek az új generációs motorok milyen tartósak, hogyan javíthatók, tarthatók karban idősebb korukban.