Kezdődött azzal, hogy két órával halasztották a rajtot a sűrű köd miatt, majd folytatódott azzal, hogy volt olyan része a pályának, amelyen a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős percekig állt egy helyben, mert annyira fújta a szél a port és a homokot, hogy egyszerűen semmit sem lehetett látni. Már azon gondolkodtak, hogy az autóba épített, biztonságért felelős kommunikációs rendszeren felhívják a rendezőket, hogy közöljék: ez veszélyes.

Végül azonban az Opel Dakar Team párosa még sötétedés előtt kiért a Tacna és Arequipa közötti szakaszról (amely a maratoni második napja volt), igaz, ehhez az is kellett, hogy a hármas ellenőrzőpontnál a rendezők félbeszakítsák a versenyt, amelyet a sűrű köd miatt már nem lehetett volna biztonságosan befejezni. „Nagyon nehéz pálya volt, főleg azért, mert sem fékünk nem volt, sem pedig pótkerekünk – értékelt az Opel Grandland X pilótája, Szalay Balázs. – Volt egy pillanat, amikor Laci a Sentinelen fel akarta hívni a rendezőket, mert már percek óta egy helyben álltunk, és nem láttunk semmit, mert annyira fújta a port a szél. Egyébként minden rendben volt: a fékhiány miatt óvatosak voltunk, mert számítani kellett rá, hogy bármi jöhet és nem tudunk megállni. Így az egész sokkal lassúbb volt, és felőrölte az ember idegeit.”

S hogy mit tett hozzá mindehhez a navigátor, Bunkoczi László? „Az utolsó húsz kilométer gyilkos volt, szívem szerint a kezemben hordtam volna el a köveket a kocsi elől, mert tudtam, elég egy élesebb szikla, és akkor nem tudunk továbbmenni, hiszen nincs pótkerekünk – mondta Bunkoczi. –  Végül azonban az autó kibírta és itt vagyunk a célban. Ránk fér majd a pihenőnap, mert az utolsó két szakasz kissé megviselte az autót.”

Ami a helyezéseket illeti, azokról egyelőre nincs pontos információ, mivel a szakasz rövidítése miatt (amelyet az élmezőny teljes egészében teljesített), a versenyigazgatóságnak még össze kell ülnie. Egyvalami biztos: a Szalay, Bunkoczi páros a napi első szakaszt a 38. helyen teljesítette.