A vállalat tavaly augusztusban nyújtotta be új szabadalmát az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatalához (USPTO), amelyet néhány nappal ezelőtt publikáltak 20260054558 számon. A bejelentés lényege, hogy az elektromos járművek nagyfeszültségű akkumulátorcsomagját nem kizárólag strukturális, merev elemként érdemes kezelni, hanem bizonyos ütközési helyzetekben kontrollált elmozdulást is engedni kell számára.

A koncepció alapja, hogy az akkumulátort a jármű alsó részében, a vázszerkezetbe integrálva helyezik el, azonban nem úgy rögzítik, mint egy teherhordó elemet. A csomagot a karosszéria megerősített elemei és a futómű bizonyos komponensei veszik körül, és ütközés esetén elsődlegesen ezek deformálódnak. Oldalirányú ütközésnél – amely az elektromos járművek esetében különösen kritikus, hiszen az ajtó és az akkumulátor között korlátozott a rendelkezésre álló tér – ezek a deformálódó elemek elnyelik és elterelik az ütközési energiát vagy annak egy részét.

A Toyota megközelítése szerint az akkumulátor kismértékű, szabályozott elmozdulása csökkentheti a csúcsterheléseket, amelyek repedést okozhatnának a burkolaton vagy károsíthatnák a cellákat. A cél persze nem az, hogy az akkumulátor szabadon mozogjon, hanem az, hogy az energia ne koncentrálódjon egyetlen, nagy értékű és sérülékeny komponensre. Ez a logika hasonlít a hagyományos járművek a gyűrődőzónáinak vagy leváló motortartó bakjainak működéséhez: normál üzemben minden stabil, súlyos balesetnél azonban a szerkezet kontrolláltan elnyeli az energiát.