Kétségkívül a Prius a Toyota legismertebb hibridje: húsz év és több mint négymillió eladott példány után ez persze nem meglepő. Talán éppen ezért szokatlan kissé, hogy egy hibrid-rangsorban a Toyota nem a Prius-szal szerepelt a legjobban.

Az észak-amerikai újdonságokat minősítő Ward’s 10 Best Engines választása során minden évben díjazzák a legkiválóbb új hajtásláncokat. Fontos azonban, hogy a nevezést nemcsak a hajtáslánc bevezetésének idejéhez kötik, hanem a motor árához is: a hajtásláncnak elérhetőnek kell lennie legalább egy megfizethető típusban. A Ward’s 1994 óta minden évben összeállított toplistájának másik különlegessége, hogy pontosan azokat az értékeket méri, amikkel a felhasználók szembesülnek saját autójuknál: laboratóriumi mérések helyett szubjektív benyomások, kulturált futás, nyomaték- és teljesítményleadás szerepel a vizsgálati pontok között – és persze értékelik azt is, hogy mennyire előremutató egy adott konstrukció.

Idén különösen sok volt például a díjazottak között a környezetbarát hajtáslánc: egy konnektorról tölthető (plug-in) hibrid, egy akkumulátoros és egy hidrogén üzemanyagcellás villanyautó, valamint egy hagyományos full hibrid modell léphetett fel a dobogó legfelső fokára. Utóbbit a Toyota Camry 2.5 literes, 208 lóerős hajtáslánca nyerte el – annak a hibrid rendszernek az új generációja, amelyet Európában is jól ismerünk a Toyota RAV4 Hybrid, illetve a Lexus számos hibrid modellje (GS 300h, IS 300h, NX 300h) fedélzetéről. A Ward’s általában kíméletlenül kritikus tesztelőinek egyetlen érdemi kifogást sikerült felhozni ellene: véleményük szerint a Camry radikálisan sportos formaterve túl sok lehet a hibridet vásárló ügyfelek egy részének.