Gülü szemeivel mókás jelenség az utakon az Magyar Év Autója 2021 díjra jelölt Jazz e:HEV. Ritka jószág, mert ez a Jazz már nem az az anyukamobil, amit az elmúlt évtizedekben megszokhattunk. Mindig jó ára volt a Jazznek, de a mostani árazása más-már túlzás.

A négyméteres Jazz magasépítésű (1526 milliméter), de viszonylag keskeny (1694 milliméter), emiatt városban külön öröm vele autózni, könnyű vele parkolni, ráadásul tolatásban kamera segít. Az üléspozíció emelt, a kilátás jó. 2517 milliméteres tengelytávjának köszönhetően a kényelem hátul is a Jazz jellemzője. Az ülőlapok ugyan rövidek, de nagy a lábtér. A be- és a kiszállás kényelmes, tágra nyílnak a hátsó ajtók. Aprócska mérete ellenére kifejezetten tágas a Jazz, ezért szerették eddig a kiscsaládos fiatalok. Elődjéhez képest sokkal letisztultabb, kerekded formavilágot kapott, sehol semmi fölösleges törés, l’art pur l’art csecsebecse.

Az újítás elölről szembetűnő, az alapból LED-es fényszórók mókásan csodálkozó tekintettel néznek ránk, hátul kissé konzervatív a kocsi befejezése. Tény, a Honda nem akar kitűnni a tömegből a Jazzel. Legalábbis nem a külalakkal. Megteszi ezt a technikája, a minősége, variálhatósága, a takarékossága és persze az ára.

Dicséretes a tér maximális kihasználásának az igénye, a hátsó ülések támláját lehajthatjuk, az ülőlapokat pedig fel (mint a színházban). Ezt megszokhattuk a korábbi Jazzben, de ezúttal azért különleges mutatvány, mert a mostani Jazz lítiumionos akkulmulátort (kapacitása 0,89 kilowattóra) is hordoz. Más márkákhoz hasonlóan (például Suzuki) ezt nem az ülések alá, hanem a csomagtartó alá rejtették, ami így kisebb lett. Döntött ülésekkel nem sík a padló, de a hokis táskám hosszában úgyis befért (alaphelyzetben 304 literes a csomagtér, döntött ülésekkel 1205 liternyi hellyel gazdálkodhatunk). Ugyancsak praktikus a hátrafelé (majdnem) síkba dönthető anyósülés, főleg így karácsony környékén.

Az utastér letisztult, a műanyagok japánosan kemények és színtelenek, de a szövettel borított műszerfal tetszetős, a kesztyűtartó kétfelé nyílik (hányszor hallottam a teszt alatt, hogy hol a forgalmi?). Praktikus a műszerfal sarkaiba helyezett palacktartó, nyáron a klíma így hűti az italokat is.

Úgy hozta az élet, hogy a tesztautót eladták alólam, így az utolsó napokon egy másikra cseréltük. Dettó ugyanaz volt az autó egy kivétellel: világos kárpitbetéteket és üléshuzatot kapott. Rettenetesen feldobta az egyhangúságot, ha tehetik, kicsit variáljanak a belsőn, hogy ne legyen olyan szomorú, mint az első tesztautó. Mindkét digitális kijelző jól olvasható, a középkonzol nagy érintőképernyője logikus felépítésű menüt futtat (ezek vannak az elektromos Hondában is), jól kezelhető, a telefontükrözés (Car Play) is működött, akár vezeték nélkül is. Kábellel biztonságosabb, de ha nem jön össze a kapcsolódás, még mindig ott a rádió... Volt olyan tesztautó (nem Honda), amiben a technika ördöge bedobta a sztrájkfegyvert és kussolt végig. A klímának van külön tekerője, ez plusz pontot ér.

A kormány a Honda e modellből ismerős, kétküllős, de minden fontos gomb helyet kapott rajta.

A  cikk folytatása a www,jarmuipar.hu oldalon olvasható.