Van zsákodban minden jó! (Forrás: AI generált illusztráció)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer régen három lánytestvér. Nagyon szegények voltak, kevés volt az ennivalójuk és a pénzük is. A legnagyobb lánynak volt egy kedvese, akihez szeretett volna férjhez menni. Mivel az édesapja nem tudott a lánynak pénzt adni, nem is tudták megtartani a lakodalmat. Egyszer a legnagyobb lány a konyhában búslakodott, amikor hirtelen motozást hallott az ajtó felől. Gyorsan odaszaladt és kinyitotta az ajtót. Hát, uramfia egy zacskó pénz volt a küszöbön! Megörült ám a lány, hiszen egyből megtarthatták a lakodalmat! Feleségül ment a választottjához és boldogan éltek tovább együtt. A középső lány ugyanúgy járt, mint a legnagyobb. Egy este ő is egy zacskó pénzt talált a küszöbön. Hamarosan ő is talált párt magának és megesküdtek. Amikor a legkisebb lány került sorra, különös dolog történt. Amikor megtalálta a pénzes zacskót gyorsan kinézett az ablakon és látott egy piros köpönyeges, piros süveges alakot eltűnni a fák között. Ő volt Szent Miklós, Myra városának valódi püspöke, aki csendben, bőkezűen segítette a szegény embereket. Nevéről ma is mindenkinek az ajándékozás jut eszébe, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják.

A Szent Miklós napi magyar népi hagyományok német hatást tükröznek. A katolikus szent kultuszát Németországba a 10. században vitték el a kereskedők. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről . Kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a szokás és került Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen „Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket.

Mennyi féle mikulás csoki. (kép: maradokapenzemnel.blog.hu)

A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik. Ez a népszokás, azaz az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás körülbelül egy évszázadra tekint vissza. A képzeletbeli ajándékosztó alakjának elnevezésére régóta használt „Mikulás” elnevezés 1856-tól eredeztethető és egy olyan „lény”, illetve népi mesealak elnevezése, aki december 6-án, Szent Miklós napján megajándékozza a gyermekeket.

A Mikulás szó cseh származású, maga az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál. A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány azonban a globalizáció hatására megváltozott: addig amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle. Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történtünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!

A képek illusztrációk, egyes esetekben mesterséges intelligencia által generáltak.